Hány néző fér be a kocsmába?

Don Quijote-tábor, 6. nap

Ma van a szünnapunk, és egyúttal a merenyei Falunap is, már javában zajlanak az előkészületek.

Jól jön ez a pihenőnap: hétfő óta nagyon sokat dolgoztunk, és szükséges most egy kis idő arra is, hogy emésztgessük az eddig összeállt munkaanyagot.

Minthogy nagyon sok és szövevényes történetszállal dolgozunk, rengeteg jelenetet lehetne még kitalálni, miközben a sűrítés nyilván erénye volna a bemutatónak. Egy-két pluszjelenet beillesztése azonban mindenképp szükséges.

Íme a karakterek és viszonyaik:

Tegnap este amolyan táborfelező bulit tartottunk, a táncos mulatság őrületében páran eddig még nem ismert arcukat mutatták fel, ez roppant szórakoztató volt. Én kissé melankolikus hangulatba kerültem a fáradtságtól és a munka nyomása miatt. Ennek folyományaként azzal szembesültem, hogy néhányan minden erővel a táncparkettre próbálnak bevonszolni, alig bírtam elmenekülni.

A következő lényeges színházesztétikai kérdések foglalkoztatnak:

- hány néző fér be a kocsmába?

- hány néző tud körülülni egy személyautót?

- mit csináljunk a gyerekekkel a pornografikus jeleneteknél?

- hogyan kivitelezzük Pézsé rémálmában a szülésjelenetet?

- elég lesz-e a próbaidő keddig?

- mikor érkezik meg Poxy?

- mikor érkezik meg Tzafetaas?

- nem lehetne-e, hogy a munkabemutatón itt legyen Süti?

- hogyan heverjem ki a másnaposságomat?

- összeáll-e majd végül ez az anyag a néző számára?

- hogyan lehet majd ezt az előadást budapesti környezetbe ágyazni?

- hogyan lehet majd összetartani ősszel 3 városból 20 színészt?

- nem kéne-e (inkább) filmet forgatni ebből az anyagból?

- jó cím-e a Don Quijote lázálmai?

- milyen érzés lehet egy csomagtartóban feküdni?

Fotók: Fekete Attila, Formanek Csaba