Bru-túszdráma

Megvolt hát a bemutató, és azóta a Fringen is lenyomtuk a Brutust, s jönnek az áprilisi vidéki játékok, majd a májusi Sirály. A munkanapló eszményét nem meghazudtolva összegezni kellene most a tanulságokat, irányokat kijelölni, a fejlesztés lehetőségeit firtatni. Nyilván meg is fog ez történni néhány bejegyzés során.

Jelen pillanatban a Brutusban egy nagy ellentmondás keletkezett, melyet a közönség előtti játék és a nézői reakciók világítottak meg számunkra. Bár ennek a lehetőségével már az elején - nagyjából - tisztában voltam. Sokféleképp meg lehet fogalmazni a dolgot, az igazsághoz talán így közelíthetünk a legjobban: hol vannak annak a nyers igazsága, amit az előadásban megteszünk?

Van, aki azt szeretné, hogy a Brutus jelenetei egyetlen vonalon haladjanak végig, vagyis munkáljon minden jelenetben ugyanaz a kérdés, ugyanaz a probléma. Az illető szerint kevés jó színház van, ha viszont ennek a lehetősége felmerül, mint a mi esetünkben is, akkor nem úszhatjuk meg valami igazán jelentős állásfoglalás nélkül. Jelen pillanatban szerinte a Brutus széttartó elemekkel, jelenetekkel működik, ilyenformán nincs összefogva, sok helyütt nincs megfelelően elemezve, végiggondolva. Sokszor a dolgok túl általánosak maradnak benne: például meg kellene kérdezni magunktól, milyen ma, a 21. században egy jós. Mert hogy Rómában milyen volt, azt nem tudhatjuk. De nagyon nagy találat lehetne, ha korunk hasonló jelenségeire reflektálnánk. Az illető szerint, akinek véleményét most tolmácsolom (és akinek egyébként ez az előadás és ez a csapat valamiért nagyon is szívügye), a Brutus-szal sokszor majdnem megfogunk valami nagyszerű dolgot, aztán mégis kicsúszik a kezünkből. És igaza van. Elvégre nekem is éppen ilyen céljaim voltak, amikor ezt a darabot választottam.

A politikai színház lehetőségeit éppúgy láttam benne, mint a személyes, közvetlen színházét. Az előadással sok mindent megvalósítottunk, amit terveztünk, s amelyeket én is célként tűztem ki magam elé: 100 percen keresztül folyamatos cselekmény van, nem ül le, folyamatosan fenntartja a figyelmet, intenzív, kommunikál a nézőkkel, voltaképpen szórakoztató, működnek benne a komikus és drámai elemek is, a szereplők színpadra való, tehetséges, szerepükkel azonosságot vállaló emberek, akik képesek valódi életet lehelni a színpadra, akik kellően játékosak és figyelmesek, és akikben még bőven maradtak tartalékok a későbbi aprómunkához is, a színpadkép jól komponált, a viszonyokat tisztán megmutatja, mégsem merev, a világítás dramatikus szerepet kap, a hátsó falra vetülő árnyak karakterizálják és egyúttal megemelik az egész darab világát, a jelmezek színeikben, formáikban jól jellemzik a szereplőket, és látványként is hatásosak.

Ami mégis hiányzik, az valóban az a minden pillanatban remegő erő, amelyért az egész játszma zajlik. Ez olykor hatalmas hiánynak tűnik számomra, olykor pedig az aprómunka szükségességét látom benne. A Brutus még korántsem nyerte el végleges minőségét. Az igazi felfedezőút a próbaterembe vezet!

"Rajongóinknak" pedig egy kis ajándék. Íme a rap-betét szövege:

Rome is the City
(written by Caesar, Cleo, Brutus, Bijou)

Róma a város, hol az alkony elborul
Róma a város, hol a konzul az úr
Róma a város, hol a fórum véres
Róma a város, hol a származás kétes
Róma a város, hol mindig hideg van
Róma a város, hol az arcokban

nincs őszinteség, mert a birodalom a lényeg
nincs őszinteség, mert mindegy a lényed
nincs őszinteség, mert úr akarsz lenni,
nincs őszinteség, mert képes vagy ölni!

Mert mondhat bárki bármilyeneket
én egy életre megutáltalak titeket
mert ez akkor is csak poros történelem
de mégis megváltoztatta az életem.

Szeretem a hideget, a tavasz engem zilál
március idusa: közeleg a halál
következetes vagyok, mert Cézár örök
a kocka el van vetve, oda-vissza pörög.

Et tu Brute, Khai szü teknon Brute
mindegyik fiamat másik gádzsi szülte
mondta volna volna Iván a Sirályban
de nem ott vagyunk, hanem Rómában.

Itt van Stahr, ő a sztár
minden gyilkosságot jól analizál
Ptah választottja, azaz Nílus gyöngye
nadragulya-gyökér, atyja: Cleo-pátre.

Fél-Egyiptom kifosztva, no libertate!

Bru-túszdráma, muStahr: hiába
már majdnem készen van a Cézár-saláta
Cassiusító késnyaló kutyák
szenvednek a kanok, röhögnek a szukák.

Brutálesz Brutesz, Radikále Ráte
Cézárt majd újra meggyilkolnád-e?!

Brutus a sitten!
Sitten!
Brutus a sitten!
Sitten!
Brutus a sitten!
Sitten!
Sit
Sit
Sit
Sit
Sit
Sit
Sit
Sit
Sit
Ten!