- Új szöveg Hermésznek -
Majdnem hexameterekben szőjük a hősi eposzt magunkról
hullását sem bánjuk már őszi reménynek
csak rád gondolok makacsul minden állomáson
s hiszem hogy szivemben pontos a térkép amit adtál
Szólj rám hát ki ennyit botorkáltam utánad
neved is mind felírtam valahány cédulára
s ritmusképleteimben elodázva ragyogsz föl
de fogásaimból kacagón szabadulva röpülsz
S én maradok mint mindig tisztelt emberpéldány
trükkökkel igézek szárnyat a malacra
két nagy ló feldobban pici pitvaromban
bujkáló kurucok honvágyát csitítom
Nehéz és átkozott voltam míg a rettentő időket éltük
alig fogott rajtam a bús elmélkedések kora
de láttam társaim vesztét kik hajoltak csekély szóra
s nincs kivel összefognom az új bajokban immár
Így most vonatokba ülve firkálom noteszba
elillanó jeleit mit faragtak szeretett pillantások
utazó bácsiként titkos pénzek szerencséjét szórom
s gyermekek virágait őrzöm lomha vizekben néked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése