A múlt szemeit morzsolgatom - mintha összeállhatna belőlük az a kép, ami széttörött, elgurult. Mintha összeállhatnának azok a személyek, akiket elveszítettem, vagy akiket sosem találtam meg igazán. És képek még, melyeket tisztítani kell. És lelkek még, akiket megtalálni.
2012. december 31.
Telt ház Szilveszterre a Malomban! Jó érzés! Végre egy év vége, amit igazán várok. A zseniális Finita fesztivál után feltöltődve, valamint főként amiatt, hogy volt mibe munkát tenni, ebben az évben, ebben a hónapban, ehhez a szilveszteri programhoz, a Leonce és Léna (múltja, jelene, jövője, életemmel való többszörös párhuzamai) premierje, aztán persze a hely szelleme, meg az összetartás, meg hogy de jó, hogy ezt így minden nehézséggel szemben is csináljuk!
2013. január 9.
Éljen! Nyertünk 50 ezer forintot műsorfüzetre az ELTE EHÖK tavaszi kulturális pályázatán! Mint 10 éve az ELTE berkeiben (is) működő egyetemi színház, érezve az EHÖK nem kifejezett rajongását a(z egyetemi) színházak iránt, igen szerényen ennek csak a dupláját kértük, miután a közbeszerzési kötelezettségnek eleget téve így kaptunk árajánlatot. Egyéb költségeinkre semmit. (Ja, plakátra is kértünk, de arra nem adtak.) Ezzel szemben érdemes megnézni az "igazi" nyerteseket. Például a Bölcsész Napokon fellépő zenekarok (Animal Cannibals, Irigy hónaljmirigy Supernem) gázsijára 1 milliót fizetnek ki, a Budaörsi Napokon a Mistery Gangre 500 ezret, a Bikinire 900-at, a Kerekes Napokra a Zanzibárnak 350-et, ugyanitt Compact Disco 300 ezer, Lágymányoson a Beatrice 550-et ér a Hallgatói Önkormányzat számára, itt is lesz Bikini 500 ezerért, az ELTE zenekarok fesztiválján a hang és fénytechnika másfél milla, az ELTE vizsgatemető partyn a DJ 200 ezer, ELTE Nedves Est uszodabérlés(!) 1.280.000, Jeges Estre a Műjégpálya bérlés 600 ezer (miközben a pályázati kiírásban az szerepel, hogy terembérlésre csak az ELTÉ-n belül van lehetőség... ja, uszodát akkor lehet... tényleg, színházat kéne bérelni, nem termet, én vagyok a hülye...), az Ajtósi Napokon fellépő zenekar (név nincs) 250 ezer, Vezér Napok Open Stage koncert 150 ezer... mellesleg - TISZTELET A KIVÉTELNEK! - alig van értelmes kulturális program az ELTÉ-n, azok pedig vagy nagyon keveset, vagy semmi pénzt sem kaptak a 12 milliós keretből... Ilyen világot élünk, ennyit gondol az ELTE EHÖK az egyetemi kultúráról... Mi persze az 50 ezerét is igen hálásak vagyunk, és jobb ha kussolunk, 10 év alatt igazán belobbizhattuk volna magunkat az EHÖK-be, ahelyett, hogy az egyetemi színjátszást színházi munkával próbáljuk életre kelteni.
január 14.
Mulatságos ezt most visszaolvasni. 2 éve volt, de mintha csak tegnap lett volna. Vagy ma. Több szempontból is.
http://www.revizoronline.com/hu/cikk/2916/mini-a-turak-iv;-fekete-kepek-trafo/
január 21.
Ételliftet játszottunk Egerben, a fantasztikus és már-már hihetetlen Földszint 2. Színházban! Igazán érdemes Budapestről is elmenni egy péntek-szombatra, mert ami ott zajlik, ebben a pici szobaszínházi térben, az bizony példaértékű! Bár sok-sok hasonló hely lenne az országban!
február 5.
"Pedig, ha van főszereplője NAL-on kívül a múlt évek fejlődésének, az éppen Formanek Csaba: képes volt rendszer szinten újat gondolni és tenni ebben a szférában, legyen szó akár helyszínről, akár társulatról, akár fesztiválról, de még a közönségszervezéshez is hozzájárult új, eredeti ötletekkel." - Jól esik olvasni, de nagyon fontos, hogy mindez sok-sok ember lelkes munkáját jelenti az elmúlt 11(!) évben. Legszívesebben ideírnám a neveket is, de 100 fölött nem tudnék megállni :) Jó olvasgatást!
http://www.szin-jatekos.hu/vezercikk/egy-fvaros-szinjatekos-latkepe-2006-tol-maig.html
február 14.
üres tér, üres szív, férfias zokogások.
február 17.
Nagyon izgalmas és roppant elgondolkodtató a Stúdió K-ban az Európa, Európa című előadás, ritkán látok ilyen bátor drámai kísérleteket színházban, miközben az életünk csupa izgalmas drámai kísérlet. Tessék megnézni, márciusban lesz legközelebb!
http://www.studiokszinhaz.hu/eloadasok/europa-europa/
február 19.
füstös téli éjszakák
február 20.
"...s az egész vidékre
reszketeg lombok suhogása bűvöl
jó puha álmot..."
(Szapphó)
március 2.
1 éves a Malom! Mennyi minden történt, ki gondolta volna, hogy idáig is eljutunk...
Igazán jó volt Egerben (ismét) Ételliftet játszani! Köszönet a Fszt. 2. Színház-nak és Közönségének!
március 23.
A köztes lét ösvényein bolyongtunk hajnali 1-ig. Színházban alvás, premierláz. Előtte egy hatalmas esés, kisebb sebesülések. Ma fénypróba, vélhetően hajnalig.
"Azok, akik képesek asszociációs láncolataikat, mint a szerzetesek az imafüzéreiket végigmorzsolni, azok akik tudják, hogy az élet pillanatai, mint a szétszórt rizsszemek, úgy pörögnek, azok, akik démonoktól és félelmektől nem riadnak vissza, akiket a kegyetlen őszinteség nem tart vissza, azok ne hagyják ki a darabot."
http://www.kulturpart.hu/uzenet_a_foldrol/33784/halottasszinhaz
április 12.
jó reggelt a 35-dik ciklusban. a mai évben is legyél tehetséges. különben elvisznek a katonák.
április 12.
"Hát ne törődj vele, lent mi vár;
hogyha vége a létnek, a lenti világ felé
szállunk, és oda már földi baj el nem ér.
Még ha zúgva süvít is az északi szél dühe."
(Alkaiosz)
április 29.
Ma kihunytak a színházi lámpák a Malomban. Új őröletek várnak...
Április 30-tól a Malomudvar Színházi Műhely megszűnik. Hamarosan új helyszínnel jelentkezünk! Mindenkinek köszönjük a jelenlétet, figyelmet, bátorítást. Tartsatok továbbra is alkotóközösségünkkel a színház kalandos útjain!
április 30.
"Még egy mosdás. Csomagolás helyett.
Mézítláb megáll pizsamád.
Hűvösség az erkélyen át.
Nyújtózol. Borzongása megcsap.
Kád, zuhany, permetverte csempe.
Ilyenkor is melegcsap.
Szappanozkodás, végeérhetetlen.
Kétszer megmosod a fejed.
Csomagolás helyett."
Tandori Dezső: Egy talált tárgy megtisztítása
"A szerelem nem jelent mást, mint odaadni, ami nekünk sincs. [...] Amit így a Másiknak adunk, hogy betöltse, és amivel tulajdonképpen ő sem rendelkezik, hiszen léthiányban szenved ő is, azt nevezzük szerelemnek, de ez a gyűlölet és a tudatlanság is egyben."
május 24.
Néhány régi előadásunkat elérhetővé tesszük azok számára, akiket érdekelhet a múlt, illetve az akkori nagyon is jelen. Kezdjük mondjuk ezzel, 2009-ből. Kis előjáték a Tűzraktér udvarán, majd odafent folytatódik.
http://youtu.be/Kp5uo9SzLFc
ez történt a premieren - bár nagy kérdéseket vetett fel, hogy szabad-e megzavarni egy premiertapsot, azt hiszem, a világon egyetlen előadás sem elég szent ahhoz, hogy mások (párhuzamos) nyomorából építkezzen.
http://youtu.be/RaKvL2oWHPg
május 30.
Második archív anyagunk a múltból. Izgalmas munka volt, és ez talán jól látszik az eredményen is - szép színészi jelenlétek születtek, és talán némi múlékony tanulság is szerelmi viszályok meg ilyesfélék témájában.
http://youtu.be/Rw4CniX44lQ
június 6.
"Sehol se vagy. Mily üres a világ.
Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.
Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből."
(Pilinszky: Apokrif)
Trapéz és korlát
Sötéten hátat forditasz,
kisikló homlokodra
a csillagöves éjszakát
kezem hiába fonja.
Nyakad köré ezüst pihék
szelíd pilléi gyűlnek,
bizalmasan belém tapadsz,
nevetsz, - vadúl megütlek!
Sugárzó párkányon futunk,
elgáncsolom a lábad,
fölugrasz és szemembe kapsz,
sebezhetetlen állat!
Elszűkül arcod, hátra buksz,
vadul zuhanni kezdesz,
az éjszaka trapézain
röpűlsz tovább, emelkedsz
a rebbenő való fölé!
Kegyetlen, néma torna,
mégcsak nem is kiálthatok,
követlek szívdobogva,
merészen ellököm magam,
megkaplak és ledoblak,
elterülünk hálóiban
a rengő csillagoknak!
Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek.
-------------------------------------------
Olykor azt hiszem, ezeken már túl vagyok, hiszen évekig foglalkoztam azzal, hogy megértsem, miért, hogyan, hogyan ne... aztán újra megtalálnak Pilinszky sorai, erősebben, mint valaha. Mert valamit tán még mindig nem értettem meg. A fenti vers ihletésére született az Oberon világai 8-dik változata például, amit sokan nagyon sötétre hangoltnak találtak, én viszont az egyik legderűsebb és legoptimistább színházi munkámnak tartom. Ahogyan ez a vers is olyan elegáns, ahogyan a benne lévő életenergia nélkül nem is lehetne. Nekem a TARTÁS-ról szól, ami meglepően (ritka?/szép?) emberi tulajdonság.
Odüsszeia - a teljes, igen ezt a következő rendezésem, ma jöttem rá. Régóta aktuális. Miért ne?
SZEGED. Az éjjeli kert (mintha "titkos") illatai visszaröpítenek azokba az időkbe, amikor 13-15-17(!) éve felfedeztem a szabadság levegőjét, ami megállíthatatlanul vonzani kezdett, és elkerülhetetlenül sodort oda, ami ma vagyok, ahol ma tartok. Szemben mégis a város otthonos idegenségével, átépített terekkel, füsttelenített kávéházakkal, az én egykori közegem csaknem teljes eltűnésével. És mégis - ehhez képest - sokakkal, akik tartják bennem azt, ami ez a város nekem, akik miatt érthetem és emlékezhetem, mi inspirált arra, hogy ma az legyek, aki és ahogyan. Különös nosztalgia telepszik rám, különös, mert nincs minek hiányoznia. Különös, mert erre a hiányra csak itt ébredhetek rá, különös, mert ez nagyon jól esik. Különös, mert az első perctől szorongok itt, különös, mert a boldogság egyedi ízeit idézi. És különös azért is, mert szerettem volna HAZAHOZNI valamit, amit nem tudtam, és nagyon különös, mert mégis hazahoztam valamit, amire igazából nem is gondoltam volna, hogy hozható, hogy annak itt hazája van, hazája lehet.
június 11.
festői tájban, autókkal
június 13.
Szigeti veszedelem! - Irány Pápa!
A ma éjjeli világításpróba alapján elmondhatjuk, hogy nagyon durva terek nyílnak majd az S8 pincéjében, az előadás jóval erősebb lesz, mint a Malomudvarban! Köszönet Pignitzky Ádámnak a borozgatás közben fényfestésért!
június 19.
Fattila fotói elé.
Fekete Attila Radikális fotói
Fekete Attila 2011 óta rendszeresen fotózza a Radikális Szabadidő Színház munkáit.
Több ezer képet készített próbáinkon, előadásainkon, a workshopokon és a táborokban. Fényképei nem csupán a színház lenyomatai – a vizuális gondolatai, a finoman megfigyelt pillanatok a színészek játékáról, vagy a fények viszonyáról mindannyiszor inspirációt is jelentenek számunkra.
Fattila az évek során alkotótársunkká vált
A színházi pillanat tünékeny jelenség – megszületik, s rögvest a nézőkben él tovább, sodródik, gördül, emlékezetté mosódik. A fénykép ezt a születést és elmúlást örökíti meg, sűríti eggyé, az alkotó és a befogadó közös pillanatát hozza létre. Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a viszonyt, azaz Fattila képeit, az jut eszembe: intimitás. És ezek a fotók valóban nagyon intimek, – egy olyan színház ideáját közvetítik, melyben magam is végtelenül hiszek: a színpadi munka és a nézői tekintet egymás felé való kinyílása, ölelkezése, finom tánca révén érezni és látni tanulunk.
Mert egyik sem lehet a másik nélkül, hisz tudjuk: „jól csak a szívével lát az ember”.
június 20.
Felavattuk az új színházi terünket a Super8-ban, a változás mítosza és az újjászületés jegyében.
június 28.
Hajnal és reggel újra, akár sok évvel ezelőtt, és azóta is olykor, gyakran - amikor ugyanígy, világok határán át-átlépve, búcsúzva, megtörve, kétségek közt is meghatva, újra egyben, feltöltve üdvözöljük az új Napot. Tesszük el azt, ami volt. Mindent érezni egyszerre: leginkább hálát, hogy megismerhettük együtt a közelség és távolság élményeit.
És akkor ma reggelre a Halottaskönyvet is becsukjuk kicsit, nem sokáig, hamarosan Szegeden játsszuk. Ámde új vizek is nyílnak. Belevágunk szépen lassan az Odüsszeiába. Ma hajnalig tartóan egy fantasztikus beszélgetés-borozgatás kerekedett a Halottaskönyv-előadás apropóján, ami tán csak valami újnak a kezdete. Egy ismerős újdonságé, egy hosszú, csodákkal terhes utazás következő állomása - álom-mása - szigete, ahonnan jobban érteni és érezni a minden eddigit és a ránk váró feladatok sorát. Minden sejtem zsibong az élménytől, ahogyan metsszük egymás életfonalát.
2012. december 31.
Telt ház Szilveszterre a Malomban! Jó érzés! Végre egy év vége, amit igazán várok. A zseniális Finita fesztivál után feltöltődve, valamint főként amiatt, hogy volt mibe munkát tenni, ebben az évben, ebben a hónapban, ehhez a szilveszteri programhoz, a Leonce és Léna (múltja, jelene, jövője, életemmel való többszörös párhuzamai) premierje, aztán persze a hely szelleme, meg az összetartás, meg hogy de jó, hogy ezt így minden nehézséggel szemben is csináljuk!
Több mint fél év telt el. Ha találgatnom kellett volna akkor, mi lesz ekkorra, biztosan tévedtem volna. Minden megváltozott. Csaknem minden, amit akkor az életben a legfontosabbnak gondoltam, már nincs többé. Vagy nincs a birtokomban. Máshol van és máshogyan van. Talán azért kellett munkálkodni, hogy a hely megszűnjön, az összetartás szétfolyjon, a nehézségek nőjenek, a többesszám kevesebb szám legyen? Mégis, mindez megtörtént, és az életnek igazán telített pillanataivá lettek. Tél volt, fáztunk - összebújt, akinek volt kivel. És a szerelem kétségeiről szóló darabból vidám ünnepet csináltunk. Lehetett tudni, hogy becsapjuk magunkat? Igen. De nem volt más választásunk...
2013. január 9.
Éljen! Nyertünk 50 ezer forintot műsorfüzetre az ELTE EHÖK tavaszi kulturális pályázatán! Mint 10 éve az ELTE berkeiben (is) működő egyetemi színház, érezve az EHÖK nem kifejezett rajongását a(z egyetemi) színházak iránt, igen szerényen ennek csak a dupláját kértük, miután a közbeszerzési kötelezettségnek eleget téve így kaptunk árajánlatot. Egyéb költségeinkre semmit. (Ja, plakátra is kértünk, de arra nem adtak.) Ezzel szemben érdemes megnézni az "igazi" nyerteseket. Például a Bölcsész Napokon fellépő zenekarok (Animal Cannibals, Irigy hónaljmirigy Supernem) gázsijára 1 milliót fizetnek ki, a Budaörsi Napokon a Mistery Gangre 500 ezret, a Bikinire 900-at, a Kerekes Napokra a Zanzibárnak 350-et, ugyanitt Compact Disco 300 ezer, Lágymányoson a Beatrice 550-et ér a Hallgatói Önkormányzat számára, itt is lesz Bikini 500 ezerért, az ELTE zenekarok fesztiválján a hang és fénytechnika másfél milla, az ELTE vizsgatemető partyn a DJ 200 ezer, ELTE Nedves Est uszodabérlés(!) 1.280.000, Jeges Estre a Műjégpálya bérlés 600 ezer (miközben a pályázati kiírásban az szerepel, hogy terembérlésre csak az ELTÉ-n belül van lehetőség... ja, uszodát akkor lehet... tényleg, színházat kéne bérelni, nem termet, én vagyok a hülye...), az Ajtósi Napokon fellépő zenekar (név nincs) 250 ezer, Vezér Napok Open Stage koncert 150 ezer... mellesleg - TISZTELET A KIVÉTELNEK! - alig van értelmes kulturális program az ELTÉ-n, azok pedig vagy nagyon keveset, vagy semmi pénzt sem kaptak a 12 milliós keretből... Ilyen világot élünk, ennyit gondol az ELTE EHÖK az egyetemi kultúráról... Mi persze az 50 ezerét is igen hálásak vagyunk, és jobb ha kussolunk, 10 év alatt igazán belobbizhattuk volna magunkat az EHÖK-be, ahelyett, hogy az egyetemi színjátszást színházi munkával próbáljuk életre kelteni.
És fel sem tudtuk használni végül. Kinek a hibája? Nyilván az enyém. Későn jött össze a program, nem volt idő végigfuttatni az egyetemi bürokrácián. A fesztivált végül az NKA-tól nyert 2 milliós támogatásból megcsináltuk. Lett műsorfüzet is. Azt nem tudom, hogy a fenti zenekarok felléptek-e végül, és azt sem tudom, mennyit fizettek ki nekik ténylegesen. Az egyetemi helyett az egyetemes kérdések jobban érdekelnek.
január 14.
Mulatságos ezt most visszaolvasni. 2 éve volt, de mintha csak tegnap lett volna. Vagy ma. Több szempontból is.
http://www.revizoronline.com/hu/cikk/2916/mini-a-turak-iv;-fekete-kepek-trafo/
A Nemzeti igazgatója tényleg Vidámszki lett, Magyarország meg továbbra is zártosztály. (Kultúr)politikai énünk Goyá-val álmodik.
január 21.
Ételliftet játszottunk Egerben, a fantasztikus és már-már hihetetlen Földszint 2. Színházban! Igazán érdemes Budapestről is elmenni egy péntek-szombatra, mert ami ott zajlik, ebben a pici szobaszínházi térben, az bizony példaértékű! Bár sok-sok hasonló hely lenne az országban!
Ezekért a ritka közösségekért érdemes színházzal foglalkozni.
február 5.
"Pedig, ha van főszereplője NAL-on kívül a múlt évek fejlődésének, az éppen Formanek Csaba: képes volt rendszer szinten újat gondolni és tenni ebben a szférában, legyen szó akár helyszínről, akár társulatról, akár fesztiválról, de még a közönségszervezéshez is hozzájárult új, eredeti ötletekkel." - Jól esik olvasni, de nagyon fontos, hogy mindez sok-sok ember lelkes munkáját jelenti az elmúlt 11(!) évben. Legszívesebben ideírnám a neveket is, de 100 fölött nem tudnék megállni :) Jó olvasgatást!
http://www.szin-jatekos.hu/vezercikk/egy-fvaros-szinjatekos-latkepe-2006-tol-maig.html
Pap Gábor írt a Játékosba, melyben a fenti szép szavakkal szerepeltet. Köszönet érte! Ámde - most belegondolva - nekem mégis az előadások, melyeket elkészítettünk, - a színészek nagy pillanatai, a közönség mély csendjei és könnycseppjei vagy az őszinte kacagások - sokkal fontosabbak, mint a szféra egésze. Nem azért, mintha az nem lenne fontos. Mégis ezekből épül apránként az a nagy hit, ami miatt érdemes aztán látképszerűen is ránézni a dolgokra. De nem térkép e táj. Az előadások, melyekben a színészekkel együtt részt vettem, a saját olvasatomban bonyolult belső naplók, pici iránytűk mágneses hálózata, hogy kiigazodhassak valahogy a magam és mások közötti mágneses hálózatban. Vonzásokról szólnak ezek a darabok, és tévedésekről, csapdákról, melyekbe mindenképpen belesétálunk. A szerelemekről szólnak, mindig az utolsó szerelemről, és csakis az utolsóról, ami felülírja az összes többi emlékét. A kegyetlenségről, amit elkövetünk magunkkal és másokkal szemben, mert tapasztalanok vagyunk a belső hiány fájdalmait kezelni. Nem vagyunk történelem, és nem is akarunk azzá lenni. Törékenyek vagyunk, és túl sokat hibázunk. Csak a saját magunk alkotta tükörképekben ismerhetjük fel magunkat, de csak ha más is belenéz. Ha sikerül addig nyitni a tükröket, "ahol azok a végtelent fogják visszaverni". És ha már Genet: hozzá is vissza kell még térni, a Tolvajnők naplójában közel sem merítettük ki annak lehetőségeit, hogy önmagunk ideális tükörképeit keressük némiképp színházi eszközökkel. Sőt, gyanítom, hogy több esetben csupán színházi önképeket sikerült festeni, némiképp emberi eszközökkel. Ezeknek igazságáról azonban - utólag - nem vagyok már meggyőződve.
február 14.
üres tér, üres szív, férfias zokogások.
 |
| Oberon világai 8. - Fekete Attila fotója |
Egyszer, amikor valaki elhagyja a közös otthont, magával viszi annak múltját is. Nincs többé - de talán sohase volt? Árnyékként vonulsz az utcákon, a kapualjakból nők szólítgatnak, de te tudod, hogy otthontalan vagy, rajtad ennek bélyege, kinevetnek. Aztán betérsz egy kocsmába, ahol mintha abban a sarokban ülne, aki elvitte magával azt, ami az övé sem lehetett soha. De már másé. Másé sem. Rájössz, hogy valakinek az otthonában jársz. És azért is jártad egyre a kocsmákat, hogy valamelyikben megtalálhasd, és megbizonyosodj - már másé. Idegen vagy. Remélheted, hogy valakire még emlékezteted. Csak titokban tudod, hogy örökké ott marad - benned. Látnod kell, de felismerned többé nem szabad. Új életet nyitsz lapjaid között, de minden átfolyik az előzőekből. Kínzó fejfájások, álmatlanság. Minden nappal több telik el abból, ami nélküle van. Illatok, emlékek kavarognak, kidolgozod magadból, megtapsolnak érte, mint egy bohócot. Égi másolatokat keresel, tervezed, hogyan helyettesítsd. Szépen lassan megváltozol. Nyomokat hagysz, hátha valaki még emlékszik arra, aki voltál. Felébredsz, és újra ott van melletted. Nem számolsz vele, hogy ő is megváltozott.
február 17.
Nagyon izgalmas és roppant elgondolkodtató a Stúdió K-ban az Európa, Európa című előadás, ritkán látok ilyen bátor drámai kísérleteket színházban, miközben az életünk csupa izgalmas drámai kísérlet. Tessék megnézni, márciusban lesz legközelebb!
http://www.studiokszinhaz.hu/eloadasok/europa-europa/
február 19.
füstös téli éjszakák
 |
| Fekete Attila fotói |
február 20.
"...s az egész vidékre
reszketeg lombok suhogása bűvöl
jó puha álmot..."
(Szapphó)
március 2.
1 éves a Malom! Mennyi minden történt, ki gondolta volna, hogy idáig is eljutunk...
Mindig ezek a többesszámok! Milyen szép! Mintha a jövő sose hozhatna mást...március 18.
Igazán jó volt Egerben (ismét) Ételliftet játszani! Köszönet a Fszt. 2. Színház-nak és Közönségének!
március 23.
A köztes lét ösvényein bolyongtunk hajnali 1-ig. Színházban alvás, premierláz. Előtte egy hatalmas esés, kisebb sebesülések. Ma fénypróba, vélhetően hajnalig.
A hely már nincs, a sebhely még megvan. A változás fizikai misztikuma.április 5.
"Azok, akik képesek asszociációs láncolataikat, mint a szerzetesek az imafüzéreiket végigmorzsolni, azok akik tudják, hogy az élet pillanatai, mint a szétszórt rizsszemek, úgy pörögnek, azok, akik démonoktól és félelmektől nem riadnak vissza, akiket a kegyetlen őszinteség nem tart vissza, azok ne hagyják ki a darabot."
http://www.kulturpart.hu/uzenet_a_foldrol/33784/halottasszinhaz
Weiner Tibi éleslátóan pesszimista jóslata - ehhez képest meglepően sokaknak sikerült végigmorzsolni a Halottaskönyv füzéreit. Talán mégis többen ismerik fel, mint vártuk, hogy mit veszítünk azzal, hogy élünk. Ahogyan élünk. Akik belebuktak - a darabba (vagy a darab beléjük) - azok talán túlságosan is célszerűen akarták nézni. Célszerűen azonban nem lehet nézni. Ahogyan szerintem színházat sem lehet úgy csinálni. És életet sem lehet úgy élni.
 |
| Halottaskönyv - Fekete Attila fotója |
április 12.
jó reggelt a 35-dik ciklusban. a mai évben is legyél tehetséges. különben elvisznek a katonák.
április 12.
"Hát ne törődj vele, lent mi vár;
hogyha vége a létnek, a lenti világ felé
szállunk, és oda már földi baj el nem ér.
Még ha zúgva süvít is az északi szél dühe."
(Alkaiosz)
április 29.
Ma kihunytak a színházi lámpák a Malomban. Új őröletek várnak...
Április 30-tól a Malomudvar Színházi Műhely megszűnik. Hamarosan új helyszínnel jelentkezünk! Mindenkinek köszönjük a jelenlétet, figyelmet, bátorítást. Tartsatok továbbra is alkotóközösségünkkel a színház kalandos útjain!
Erről írtam egy érdekes cikket mostanában, itt jelent meg: http://www.szin-jatekos.hu/book/32-folyoirat-20130630/2-szin-jatekos-folyoirat.html (26. oldal)
április 30.
"Még egy mosdás. Csomagolás helyett.
Mézítláb megáll pizsamád.
Hűvösség az erkélyen át.
Nyújtózol. Borzongása megcsap.
Kád, zuhany, permetverte csempe.
Ilyenkor is melegcsap.
Szappanozkodás, végeérhetetlen.
Kétszer megmosod a fejed.
Csomagolás helyett."
Tandori Dezső: Egy talált tárgy megtisztítása
Sosem a hely, hanem azok, akiket otthagyunk - ők hiányoznak. És tán egykori önmagunk. De valahogy meg kell küzdeni ennek melankóliájával.május 12.
"A szerelem nem jelent mást, mint odaadni, ami nekünk sincs. [...] Amit így a Másiknak adunk, hogy betöltse, és amivel tulajdonképpen ő sem rendelkezik, hiszen léthiányban szenved ő is, azt nevezzük szerelemnek, de ez a gyűlölet és a tudatlanság is egyben."
május 24.
Néhány régi előadásunkat elérhetővé tesszük azok számára, akiket érdekelhet a múlt, illetve az akkori nagyon is jelen. Kezdjük mondjuk ezzel, 2009-ből. Kis előjáték a Tűzraktér udvarán, majd odafent folytatódik.
http://youtu.be/Kp5uo9SzLFc
Ez az Oberon első változata. Igazolja is, cáfolja is az előbbi bejegyzésben idézetteket. Hogy "bölcsebb" lettem-e azóta? Nem tudom. Talán csak jobban látom az elkerülhetetlen kudarcok valódi arcát. Biztos, hogy színházat is csak arról érdemes csinálni, ahogyan az emberek megpróbálják szeretni egymást. Hogy ez sikerül-e? Nem sikerül? Miért? Tovább lehet-e lépni? Fel lehet-e oldani a szorongásokat, melyek évtizedek óta kísérnek minket? Minden válaszom - ahogyan minden pillanat az életben - más. Itt, 2009 novemberében a keserűség mellett is hittem abban, hogy a kapcsolódás sikerül. Kevéssel később már azzal szembesültem, hogy mégsem sikerült. A következő változat, a második Oberon erről az elszakítottságról próbált beszélni. A harmadik ironikus vígjáték lett. A negyedik a játékba és a természetbe oltotta a szomorúságot. Az ötödikben küzdöttem mindennel, ami rám tört. A hatodikban létrejött a szintézis: a szerelem tán megmenekül,de a gyermek elveszik. Nincs teljesség, csak a fájdalomban. A hetedikben a földi szinten kavarog minden, senki sem érti, mi és miért történik vele. Ezen jót lehetett kacagni. A nyolcadikban Pilinszky-ig jutottunk. A létezés lassan kavargó rendje nyújt igaz megnyugvást. Minden fejezet más-más szerelem lenyomata.május 28.
Hogyan nézzük hát az életet? Hogyan tekintsünk viszonyainkra, fájdalmainkra, vágyainkra? Mindig mindent újra kell alkossunk? Hogyan lehet újra és újra kiszakadni hamissá vált mintáinkból?
ez történt a premieren - bár nagy kérdéseket vetett fel, hogy szabad-e megzavarni egy premiertapsot, azt hiszem, a világon egyetlen előadás sem elég szent ahhoz, hogy mások (párhuzamos) nyomorából építkezzen.
http://youtu.be/RaKvL2oWHPg
Eme bejegyzésem kapcsán vitába keveredtem egy mindaddig kedvesnek gondolt emberrel, aki "ostoba" hozzászólásaim miatt törölt is az "ismerősei" közül. Kapott tőlem utána egy rendes levelet, erre azonban nem válaszolt. Utólag azt gondolom, amit fentebb is írtam: (kultúr)politikai lényünk Goyá-val álmodik...
május 30.
Második archív anyagunk a múltból. Izgalmas munka volt, és ez talán jól látszik az eredményen is - szép színészi jelenlétek születtek, és talán némi múlékony tanulság is szerelmi viszályok meg ilyesfélék témájában.
http://youtu.be/Rw4CniX44lQ
június 6.
"Sehol se vagy. Mily üres a világ.
Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.
Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből."
(Pilinszky: Apokrif)
A várost járva olykor, ma is a fülemben csengenek ezek a sorok. De mások is. Például a következők:június 7.
Trapéz és korlát
Sötéten hátat forditasz,
kisikló homlokodra
a csillagöves éjszakát
kezem hiába fonja.
Nyakad köré ezüst pihék
szelíd pilléi gyűlnek,
bizalmasan belém tapadsz,
nevetsz, - vadúl megütlek!
Sugárzó párkányon futunk,
elgáncsolom a lábad,
fölugrasz és szemembe kapsz,
sebezhetetlen állat!
Elszűkül arcod, hátra buksz,
vadul zuhanni kezdesz,
az éjszaka trapézain
röpűlsz tovább, emelkedsz
a rebbenő való fölé!
Kegyetlen, néma torna,
mégcsak nem is kiálthatok,
követlek szívdobogva,
merészen ellököm magam,
megkaplak és ledoblak,
elterülünk hálóiban
a rengő csillagoknak!
Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek.
-------------------------------------------
Olykor azt hiszem, ezeken már túl vagyok, hiszen évekig foglalkoztam azzal, hogy megértsem, miért, hogyan, hogyan ne... aztán újra megtalálnak Pilinszky sorai, erősebben, mint valaha. Mert valamit tán még mindig nem értettem meg. A fenti vers ihletésére született az Oberon világai 8-dik változata például, amit sokan nagyon sötétre hangoltnak találtak, én viszont az egyik legderűsebb és legoptimistább színházi munkámnak tartom. Ahogyan ez a vers is olyan elegáns, ahogyan a benne lévő életenergia nélkül nem is lehetne. Nekem a TARTÁS-ról szól, ami meglepően (ritka?/szép?) emberi tulajdonság.
Hogy jó-e ha ezek a sorok vissza-visszakúsznak a fejembe, a lelkembe, és magyarázzák tán a magyarázhatatlant? De a valóság többsíkú. Van abban valami nagy öröm is, ahogyan az ember leveti magáról a másik terhét. Vagy csak akkor veszi fel igazán?... Imbolygok és szédelgek a kényszerűség karmaiban. Miféle tánc ez? Vagy csak részegség? Vagy álomközi lebegés?június 8.
Odüsszeia - a teljes, igen ezt a következő rendezésem, ma jöttem rá. Régóta aktuális. Miért ne?
Nem fogok "rendezni". Közösen szeretnék mesélni másokkal. Erről szólna ez a darab is, hogy ez hogyan lehetséges. Mesélnünk kell az utazásainkról - az utunkról hazafelé. Hazatérés - ahhoz, aki sosem változott bennünk.június 9.
SZEGED. Az éjjeli kert (mintha "titkos") illatai visszaröpítenek azokba az időkbe, amikor 13-15-17(!) éve felfedeztem a szabadság levegőjét, ami megállíthatatlanul vonzani kezdett, és elkerülhetetlenül sodort oda, ami ma vagyok, ahol ma tartok. Szemben mégis a város otthonos idegenségével, átépített terekkel, füsttelenített kávéházakkal, az én egykori közegem csaknem teljes eltűnésével. És mégis - ehhez képest - sokakkal, akik tartják bennem azt, ami ez a város nekem, akik miatt érthetem és emlékezhetem, mi inspirált arra, hogy ma az legyek, aki és ahogyan. Különös nosztalgia telepszik rám, különös, mert nincs minek hiányoznia. Különös, mert erre a hiányra csak itt ébredhetek rá, különös, mert ez nagyon jól esik. Különös, mert az első perctől szorongok itt, különös, mert a boldogság egyedi ízeit idézi. És különös azért is, mert szerettem volna HAZAHOZNI valamit, amit nem tudtam, és nagyon különös, mert mégis hazahoztam valamit, amire igazából nem is gondoltam volna, hogy hozható, hogy annak itt hazája van, hazája lehet.
június 11.
festői tájban, autókkal
 |
| Sütő András fotója |
június 13.
Szigeti veszedelem! - Irány Pápa!
Hamarosan megírom az élményeimet!június 18.
A ma éjjeli világításpróba alapján elmondhatjuk, hogy nagyon durva terek nyílnak majd az S8 pincéjében, az előadás jóval erősebb lesz, mint a Malomudvarban! Köszönet Pignitzky Ádámnak a borozgatás közben fényfestésért!
június 19.
Fattila fotói elé.
Fekete Attila Radikális fotóiFekete Attila 2011 óta rendszeresen fotózza a Radikális Szabadidő Színház munkáit.
Több ezer képet készített próbáinkon, előadásainkon, a workshopokon és a táborokban. Fényképei nem csupán a színház lenyomatai – a vizuális gondolatai, a finoman megfigyelt pillanatok a színészek játékáról, vagy a fények viszonyáról mindannyiszor inspirációt is jelentenek számunkra.
Fattila az évek során alkotótársunkká vált
A színházi pillanat tünékeny jelenség – megszületik, s rögvest a nézőkben él tovább, sodródik, gördül, emlékezetté mosódik. A fénykép ezt a születést és elmúlást örökíti meg, sűríti eggyé, az alkotó és a befogadó közös pillanatát hozza létre. Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a viszonyt, azaz Fattila képeit, az jut eszembe: intimitás. És ezek a fotók valóban nagyon intimek, – egy olyan színház ideáját közvetítik, melyben magam is végtelenül hiszek: a színpadi munka és a nézői tekintet egymás felé való kinyílása, ölelkezése, finom tánca révén érezni és látni tanulunk.
Mert egyik sem lehet a másik nélkül, hisz tudjuk: „jól csak a szívével lát az ember”.
június 20.
Felavattuk az új színházi terünket a Super8-ban, a változás mítosza és az újjászületés jegyében.
június 28.
Hajnal és reggel újra, akár sok évvel ezelőtt, és azóta is olykor, gyakran - amikor ugyanígy, világok határán át-átlépve, búcsúzva, megtörve, kétségek közt is meghatva, újra egyben, feltöltve üdvözöljük az új Napot. Tesszük el azt, ami volt. Mindent érezni egyszerre: leginkább hálát, hogy megismerhettük együtt a közelség és távolság élményeit.
Egy hosszú - hézagokkal telt - barátság emlékére írtam. Kevés barátom van - talán mert sokat utaztam, és keveset voltam otthon.július 4.
És akkor ma reggelre a Halottaskönyvet is becsukjuk kicsit, nem sokáig, hamarosan Szegeden játsszuk. Ámde új vizek is nyílnak. Belevágunk szépen lassan az Odüsszeiába. Ma hajnalig tartóan egy fantasztikus beszélgetés-borozgatás kerekedett a Halottaskönyv-előadás apropóján, ami tán csak valami újnak a kezdete. Egy ismerős újdonságé, egy hosszú, csodákkal terhes utazás következő állomása - álom-mása - szigete, ahonnan jobban érteni és érezni a minden eddigit és a ránk váró feladatok sorát. Minden sejtem zsibong az élménytől, ahogyan metsszük egymás életfonalát.
Most megyek, és mindezt leöblítem magamban az éjszaka hűvösebb hullámain...
