Színésztréningek

Mindazoknak, akik komolyabban érdeklődnek munkánk iránt, esetleg csatlakozási szándékuk gyengítésére-megerősítésére vágynak, hasznos lehet, ha összefoglalom, milyen típusú gyakorlatokkal töltjük időnk egy jelentős szeletét. Ezeket most összefoglalóan színésztréningeknek hívom, ám nem árt sietve kijelenteni, hogy számos gyakorlatnak - úgylehet: az összesnek - valójában csak nagyon áttételes köze van a színházi praxishoz. Ennek oka nagyon egyszerű: az előadásainkra való konkrét felkészülés során maga az aktuális anyag termel ki sajátos gyakorlatokat, ezekről azonban már túlságosan bonyolult, illetve felesleges is lenne leírásokat adni.

Itt tehát olyan alapvető gyakorlatok bemutatására szorítkozom, melyek különösebb előképzettség, avagy beavatás, illetve bármilyen produkción való munkálkodás nélkül is elvégezhetők. Összességében mindezek kreativitást, testtudatot és energetikát fejlesztő egyéni tréningek, vagy olyan csoportos játékok, melyek az együttes közös életét igyekeznek elősegíteni.

A gyakorlatok több helyről és többféle időből származnak. Szinte mindegyiket tanultam valahol, és aztán kisebb-nagyobb változtatásokkal a saját képemre formáltam, avagy felismerve hasonlóságaikat, integráltam őket, vagy olykor szétválasztottam. Ahol a feladatok eredeti származásáról tudomásom van, ott ezeket feltüntetem. A tréningek bemutatása most olyan sorrendet követ, amely nem felel meg a gyakorlatban alkalmazott módszereknek. Ennek oka igen egyszerű: a gyakorlatban szeretem a megérzéseimet követni.

Íme tehát a gyakorlatok:

1. Bemelegítések

Az utóbbi időben egyéni és csoportos bemelegítéseket is alkalmazunk. Az egyéni munka fontosságát nem győzöm hangsúlyozni. Ebben ugyanis a szabadság és a felelősség kart karba öltve jelenhet meg. Mindez persze sokszor a tanácstalanság és a restség formájába vált át. Ilyenkor jól le lehet mérni, melyik játszó hol tart a fentebbi két fogalommal való ismerkedés rögös útjain.

A csoportos bemelegítéseket közösen végezzük. Ezek általában légzőgyakorlatok, különböző táncos technikákból származó testébresztő, nyújtó-lazító gyakorlatok. Mindezt igyekszünk összekötni némi lelki-szellemi bemelegítéssel is, amely természetesen a lélek és a szellem felébresztését hivatott elősegíteni.

2. Kontakt-improvizációk

Néhány viszonylag egyszerű kötött formagyakorlat (gurulás, bukfenc, esés, ugrás, stb.) után a tér és a test, valamint a test és a másik test kapcsolódási lehetőségeit vizsgáljuk, többé-kevésbé táncos formában: érintések, vezetős játékok, vak feladatok, impulzusok testben, térben, stb. A testtudatot, és test rugalmas használatát nagyban fejlesztő gyakorlatok ezek, melyek ugyancsak segítik a folyamatos készenlét és cselekvés állapotait megteremteni. A kontaktos gyakorlatok hosszú hónapok munkája alatt hozzák meg igazi gyümölcsüket.

3. "A négy elem" gyakorlatok

Mihail Csehov A színészhez című könyvében írja le a tréning alapjait. Kezdetben négyféle mozgástípust tanulunk meg konkrét mozdulatokhoz társítva: sugárzás, lebegés, formálás, repülés. Ezek megfeleltethetők a tűz, víz, föld, levegő elemeknek. Később ezeket egymással elegyítjük, majd a test különböző részei különböző típusú mozgásokat végeznek. Tovább építkezve a mozdulatok minőségeiből járásformákat és karaktereket keresünk.

Később a négy elemet négy cselekvő fogalomhoz társítjuk, sorrendben: uralkodás, (el)engedés, rendteremtés, fel(ül)emelkedés. Mindezekhez szinonímákat és variációkat keresünk, és kialakítunk egy asszociációs bázist, de nem maga a szótár a fontos, hanem inkább az asszociációra való hajlam megindítása, vagyis egy folyamatos belső szellemi-lelki élet megnyitása. Improvizációkat készítünk e cselekvő fogalmak használatával, folyamatos váltogatásával.

Később rögtönzött etűdöket játszunk, melyekben rögzítjük a kezdeti és végpontokat, majd egyre több közbülső pontot is, játékstílust és atmoszférát cserélgetünk. Nagy hangsúlyt helyezünk az ellentétekre, és az un. kiállásokra, vagyis olyan spontán felbukkanó motívumokra, melyek a már felállított ellentétből (feszültségből) kívül állnak, és így egy külső (szem)pontot jelentenek az etűd világán belül. Ezek sokszor humorforrásként is jól hasznosíthatók.

"A négy elem" tréning összetett, hosszútávú munka, igazi eredményei több hónapos gyakorlás és elmélyülés révén jelentkeznek. A nagyon egyszerű feladatoktól a rendkívül bonyolult játékokig tart. Jól fejleszti az improvizációs készséget, és egyúttal megtanít koncentrálni is. Kezdetben sok blokkot okozhat a játszóban, mert a tudatos és tudattalan tartalmak összekuszálódhatnak. De ennek az ellenkezője is megtörténhet: felszabadítóan hat a színészi jelenlétre, kifejezésre. Hosszútávon, és más gyakorlatokkal kiegészítve folyamatos mélyülést kínál a spontaneitás és a fegyelem együttes elsajátítására, vagyis összeköti a személyeset a törvényszerűvel. Technikai értelemben pedig hidat jelenthet a gondolat és a cselekvés között.

4. Ellentétek tánca

A kifejezés Eugenio Barbá-tól származik. Itt valójában nem egy konkrét tréningről van szó, hanem inkább egy szemlélet fokozatos érvényesítéséről az összes többi tréningen belül. Olyan feladatok kapcsolhatók hozzá, mint a tér és a test ellentétes irányainak szándékolt használata, bizonyos mozgásbéli szerkesztési elvek: gyors-lassú, szimmetria-asszimmetria, nyitott-zárt formák, a felfüggesztett energia, vagy akár az előbb leírt "négy elem" tréning motívumai.

Az ellentétek tánca az egymásban elmélyülő, ellentétes irányú szándékok megvalósulása. A több erő találkozása mindig traumaszerű, váratlan és meglepő, mégis irányított eredményeket okoz. A színész (de minden előadó vagy alkotó ember) számára nélkülözhetetlen technika. (Valójában: cselekvő szemlélet).

5. Tensegrity

Carlos Castaneda mágikus gyakorlatai, melyeket a mexikói sámánoktól örökölt és alakított át. A tensegrity a periférián leülepedett, megkövesedett energia feltörésére, megmozgatására, az életközpontokba való visszairányítására szolgál, vagyis: az energia irányításának képességét tanítja. Hatásai felmérhetetlenek, valóban mágikusak, de persze csak akkor, ha megfelelően végezzük azokat. Hihetetlen energiatöbbletet eredményez, ha nem is feltétlenül az első alkalom után (ez sem kizárt), de kb. kéthetes rendszeres gyakorlás már soha nem tapasztalt élénkséget és töltöttséget idézhet elő. A tensegrity emellett bizonyos színpadi intenzitás megsejtésének irányába is termékenyítőleg hat.

6. Írásgyakorlatok

Előszeretettel nyúlunk olykor a tollunk és papírunk után, hogy különféle "cselekvő" szövegeket alkossunk. Mindez távol áll az irodalmi szövegektől, nincsen bennünk (ilyenkor) ilyen motiváció, nem gondolunk irodalmi kánonokra, szépségre, stílusokra, stb., hanem csupán cselekvő színházunk részeként tekintünk rá, a test részeként, inkább hangokként, mint gondolatokként, hiszen a hangok is a testből jönnek (bár talán a gondolatok is).

Az elmúlt években ennek számos variációját kipróbáltuk. Írtunk történeteket közös témára; történeteket, verseket, párbeszédeket csoportosan; asszociációs láncokat, hálókat, hálózatokat; írtunk monológokat, táncverseket; írtunk egymásnak fiktív leveleket, színházi hitvallásokat, bemutatkozó (ön)portrékat, karaktervázlatokat.

Az írásgyakorlatok felbuzdítják az embert: kifejezésre, álláspont kialakítására, döntésre sarkallják. Bizonyos színpadi jelenségek gondolati vázlatait, belső lelki szerkezeteit teremthetik meg, elősegítik az önprovokációt, kérdéseket nyitnak, tisztáznak, valamint (és talán ez a legfontosabb) hiteles hangokat (akusztikát, s azon keresztül atmoszférát) hallatnak meg!

7. "Keserű-féle" tréning

A gyakorlattal először Keserű Imre szentesi drámatanár egy foglalkozásán találkoztam. Ő Paál István hasonló tréningjét alakította át a maga képére. Azóta többször, több helyen és különböző változatokban volt szerencsém a gyakorlathoz. A lényeg azonban mindenhol ugyanaz: a csoportnak van egy vezetője (aki idő közben változhat), és az ő gesztusait, mozdulatait, szavait, hangjait, érzelmeit követik, utánozzák a többiek. Van olyan változat, ahol minden teljesen egyszerre történik; van, ahol a vezető előre megmutatja, és meg kell ismételni a mozdulatot. Van, hogy egy mozdulat körbejár és közben megváltozik. A tréning szólhat inkább a gesztusokról, és a mögötte rejlő érzelmekről, állapotokról, de lehet táncosabb-fizikaibb jellegű is, ahol inkább a testtudat dominál. Én leginkább a kettő vegyítését szeretem.

A gyakorlatnak hihetlen jó hatása van a mindenféle gátlásokra, blokkokra. Az intellektuálisabb jellegűeket oldja, a szerteleneket fegyelmezi. Ugyancsak hamar elmúlik mindenféle szégyenkezés vagy megfelelni akarás miatti szorongás. Érdemes a vezető szerepét folyton cserélgetni, elképesztő dolgok derülnek ki egymásról és persze saját magunkról is. Mondani sem kell: ez a gyakorlattípus is hosszú távon kamatozik leginkább, különösen egy együttes életében.

8. Sok egyéb játékok

Tréningtárunk fokozatosan nő, növekszik, tágul! Különböző workshopokon, könyvekből, álmokból újak és újak bukkannak fel a láthatáron. Némely feladat nem igazán sorolható nagyobb rendszerbe, vagy nálunk legalábbis egyelőre elszórtan jelentkezik, mint például a beszéddel vagy a hanggal kapcsolatos tréningek. Némely játékok leírása pedig nem kívánkozik most ide. Összességében minden gyakorlat speciális, és leginkább a résztvevők személyiségétől, létszámától, aktuális állapotaitól függ, valamint az együttlétre vállalkozó csoport hosszútávú céljaitól. Jómagam igyekszem a tréningeket rugalmasan kezelni, viszonylag hamar a készülő produkciók felé irányítani. Hiszen a tréningek nagyon sokféleképp megközelíthetők, sokféle magyarázat lehetséges, csakúgy, mint hasznosítás.

Mindez azonban csupán az első lépcsője valami számomra sokkal fontosabbnak: megteremteni egy együttes közös nyelvét, közös gondolkodását, miközben mégis megőrizzük személyes autonómiánkat. Semmiféle kommuna, szekta vagy bármilyen egymástól függő csoportosulás képét nem szeretnénk magunkra ölteni. Mindez majd remélhetőleg (újra és újra) egy sajátos nyelvű és gondolkodású előadásban manifesztálódik, és "ütközik meg" a közönséggel. Az egyénileg kifényesített sok energia kedvéért persze már önmagában megérné.

De ha több is lehetséges, akkor ne álljunk meg az alapoknál.