2011. április 29., péntek

nem, nem az események

hanem
irigylem amigót a rajzos-kézzel írt naplója miatt
amit nekem most mellettem fel és el kiolvas dramatizál
na az amiért nem mindegy
na mindegy
mondja, de azért olvassa
és nevet
kacag magán
a legnyomorúságosabb gyerek
mondja
kivel legyél
én amigó karikaturistája szeretnék lenni
szabadulás legyen az utolsó mező
jó ennyi
drága volt ez a film
pereg tovább
van felhúzva lassan
monológ
őz az úton
egyszer hogy sárga vagy mindkettő
szeretnéd
mert mert ez kell mint te
azt nem kell mondani azt hogy csönd
pontosan eltaláltad a szót
őrízzük meg a jó állapotot
jegyezetelem amit olvas
tényleg itt
ez már a kételkedés
nem fogja leírni
nem fogja leírni
hogy szépek a lányok
mit kell tenni itt és most
jó lett volna az a könyv
ami lenyűgöz
elvisz
más lesz az emberek más minden minden
hol vagyunk
a lélegzetről ír és olvas
meg hogy betelik a könyv
elaludtál
nem fért bele minden
szabadság
szükség
a legjobb az lesz
a főnökök
a földön
ne beszélj sokat
fekete rajzai amigónak
zavarja az ügyetlenség
kedves friss hangulat egyszerre
ami kihallik a fürdőszobából
mennyi minden
lényeg
felhívták ma telefonon jó volt
helyzetek és élet sors mondja
mindenben istent mondja
nem szavakkal
sajnálni fogd azt amit kitörölsz
nem úgy ahogy mi képzeltük volna
két dal
daloktól rosszul lenni
észreveszi hogy nézik
nevet amigó most valamin
súrolva az erdők lombjait
gyorsított eljárások
emberiek és erőszakosak
szabad ötletek jegyzetelése
elismerjük
egyedül isten
hit
másképp változtat
látja a tökéletes állapotod és filozófiál
ez a szeretet
így történt és képzelet
így vagy úgy alakul
iromány ebben az országban
franciás
ketten mondták legalább
az már esküdtszék
mi volt ez
nem tudnék figyelni arra ami most közben történik
az első számú bennfentes
nevet jól
öt lap van vissza mutatja cigipapír beragasztva hogy öt lap van vissza
eredeteileg is a könyvben volt
eljöttem jani igaz kicsit későn de jobb későn mint soha
ez tényleg benne van mondom
tényleg benne van
mondom neki ez rólad szól a könyved mielőtt megírtad volna
önigazult emberek
másképp is kártérítés súlyos milliók
jános balfasz vagy
haza kéne menned
pénzt kell keresnie
boldog karácsonyt
kandalló tüze harmincas évek
csont hús ünnep
öröm amiből hiányzik a tisztelet és alázat írja
vitatkozásról ír
otthon töltött órák
helyet talál kérdi
csengetik a négyet a harangon
bazd meg
sóhaj
mintha csak vele történt volna
józsef attila jön
éjjel két órakor írja
lukács tizenöt tíz
csapd be magad az ajtó után
érti a világot amigó érti a világot
valami kutyákról
aszongya beírt ide az imilke
mert féltek
az utolsó lap
a könyv mint használati tárgy
megszeresselek
hogy változnak meg emberek
énekeljünk
lejön közénk
virrad itt
rigófütty
hát ennyi
és ez szép is a végére
ha elkezdem kettőspont vágyat teremtek

2011. április 27., szerda

Az események végtelen sora

formanek
ma felkel késik siet
másnap mert fricivel este beboroz
feltámadást ünnepelték
utána még később az már hajnal belakmároz
alvás közben emészt kaját bort filozófiát
hamvast olvas mostanság karnevált

tehát felkel siet késik
10 perc
zugszínházat próbaterem beenged
udvari irodáját laptopját utána
tűzraktér udvarán
megnyitja
formanek

szitás kolléga jön
szirtes kolléga jön
kávét főz formanek kollégákkal elfogyasztja
lukács kolléga jön
formanek ma délutáni rádióba lukács kollégát behívja
vele behívja ha már itt van budapesten régen látott szeretett beczásy kollégát
ez a rész később következik

e-mail cset facebook
mind sorra feladatok felmérése
pályázat elszámol
külföldi út szervez
májusi program szervez
májusi tréning szervez
stratégia titkos dolgokról szervez
közönség szervez
tűzraktért a trafó-bálnába az eltén szervez
napsütés napsütés

másik titkos projekt szervez
titkos kulccsal titkos ajtón benyit titkos helyszínt bejár

zsuzsi kolléga a várnay és szitás kolléga ismét
önként kávét főz
szabadtéri formanek-irodában vidám idő együtt

kontakt rádió
lukács kolléga nem jön
beczásy kolléga jön
végre dumál beczásy-formanek
1 órát az éterbe majd tovább tűzudvaron kicsit de
közben szervez

megy mendegél idő kávékat még főz sok jó emberek megjelenése
átvonulása
jó-rossz hírek
kutyulása világ-hírek
jönnek-mennek
beszélgetnek
éjfél eljön
majd haza baktat
formanek

gondolatok erről-arról
munkakedv múlik hullik
alá a kedv

marad magány
marad hiány
marad sok tekintetben egyedül

gondolja ezt blogján megosztja
azzal
aki idetéved

reggel kel majd
udvari irodájába
újra letelepszik

szervez számol tervez díszít
próbál próbál próbál
ebben a szerelmetes tavaszi létben

hajnal felé is álmatlanul

az események végtelen megállíthatatlan sora

2011. április 13., szerda

Születésnapomra

A Facebook-nak köszönhetően sosem tapasztalt mennyiségben kaptam születésnapi köszöntőket április 11-én. Ami azért is lepett meg, mert én magam nemigen szoktam senkinek sem ilyesféle jókívánságokat küldeni (ejnye-bejnye) - furcsa is nekem, hogy ilyen sokan megteszik mégis (nyilván másokkal is). Le kell szögezzem: mindez nagyon jól esett, ezért hát ez a bejegyzés is...

A legszebb ajándék mégis Oleg Zsukovszkijé volt, aki ugyan nem tudott arról, hogy éppen születésnapom van, de a legutóbbi Oberon világai előadásunk olyan hatást gyakorolt rá, hogy felajánlott nekünk egy teljesen ingyenes tréningnapot. Így hétfőn (éppen átutazóban volt Debrecen és Drezda között) 10-től este 6-ig dolgozhattunk, és (4 év után ismét!) Oleg-tréningen vehettem részt (10 másik Radikális-taggal együtt). Az egy napos alkalom leginkább egy érzelmi feltöltődést adott nekünk. Ennyi idő alatt nagy eredményeket nem várhat az ember: a tréning valamiféle Oleg Összes Rövidítve volt, inkább módszer-demonstráció, húrok megpendítése, amelyeken aztán a mester elmerülve játszik, magyaráz, szerepel, gondolatot gondolatba fűz, s néha-néha te is kipróbálhatod, hogyan megy ez (hogyan nem megy...), és hogy milyen hosszú még az út (hogy mennyi út van egyáltalán)...

Vázlat a Szentivánéji álomhoz, 2006, Szeged, Régi Zsinagóga

Nagy és mély inspirációt kaptunk, színházi és személyes vonatkozások sokaságával. Jól emlékszem a 4 évvel (és 5 évvel) ezelőtti Flórián Műhelyes Szentivánéji-próbákra, most a Tűzraktér padlóján, terében ugyanaz az az atmoszféra jött létre, ugyanaz a vérkeringés indult el... Mozdulatok a múltból - és bosszantó regresszió, a fene gondolta volna, hogy még őrződik - pontosabbnak és koncentráltabbnak gondoltam magam, mint ahogy hétfőn bármi sikerült. Túl sok volt az érzelmi mellékhatás... Ha egy hetünk lett volna...!

Aztán a Sirályban, kávéházi szegleten, szűk körben, némi borok és pálinkák társaságában, melynek a vége kissé a homályba esett...

A születésnapok mire jók? Minél több van belőlük, annál több a tárolt-visszatér(íthet)ő emlékezet. Mint ahogy néha az ember azt hiszi, túl van már bizonyos kötöttségeken: szabadnak hiszi magát a mozdulataiban, a gondolataiban, az alkotásban, szabadnak a barátságok-szerelmek kötelékeitől, azt hisszük, hogy szabadon irányítjuk a figyelmünket, és a szándékaink kristálytiszták.

És mégsem.

Hálával és emlékezéssel telve küldöm ezt a verset mindenkinek, aki az elmúlt 32 évben...

Rakovszky Zsuzsa
Egyirányú utca

De ami volt, az nem jön vissza többé
soha. Az idő egyirányú utca.
Örökké zuhog a jelen, s örökké
száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza
szempillantás alatt. Lábbal előre vissza
nem szökken a műugró a trambulinra, és nem
lesz már a csorba ép, a foltos újra tiszta,
de ha mégis lehetne, hogyha valami résen,
a kozmosz féregjáratain át
zuhannál fölfelé, míg eléred azt a pontot,
ahol elromlott minden, hogy fölfejtsd a hibás
szemig a múlt kötését, másként legyen, ne mint volt,
bölcsőjében fojtsd meg a zsarnokot, vagy
kivándorlásra bírd tulajdon nagyapádat,
vagy azon vedd magad észre: egyszer csak ott vagy
saját gyermekkorodban, épp vasárnap
dél van, most merik szét a húslevest,
s te fényes űrruhádban, dülledt üvegszemed
rájuk emelve, a jövendő elvetélt
embriója, merev térdekkel lépegetsz
feléjük, vagy csak egy hang, testetlen sürgetés
vagy tiltás oldaluknál, súgod: „Tedd!” vagy „Ne tedd!”
– az is hiába volna. Nem lehet
csak egy szálat kihúzni, ha nem az összeset,
olyan szorosra szőtt a múltak szövedéke.
Mint bulldózer tolja maga előtt
a voltak összessége a rákövetkezőt,
ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége,
vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek,
a sérelem sérelmet szül, a seb
sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett
szoknyából vetkező, a múltjából kilépne,
s azt mondaná: „Igen, én ezt tettem veled,
ahogy mások velem: bocsáss meg érte!”
És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne,
ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne,
csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd,
amit akkor, s nem mondanád: „Ne menj még!
Fél életem viszed magaddal, hogyha elmégy!”