Végkimerültség

Nem kell megijednetek. Nem rólam van szó, hanem egy újabb témáról, ami izgatni kezdett. Mindennek sok köze lehet a 24 című sorozathoz, melynek - bevallom - rajongója vagyok, és éppen megszállottan nézem a 4. évadot DVD-ről.

Egyik színházi csoportosulásunkban, miután elvetettük egy kortárs német dráma színpadra állításának tervét, több ötlet is merült bennünk új téma gyanánt. A legjobb terv szerintem a következő: csináljunk színházi jeleneteket Jarmusch Kávé és cigaretta című filmjének mintájára, tehát alkossunk egy szkeccs-színházat, melyben az egyes részeket valamilyen közös motívum és egy egységes világ köré szervezzük.

Aztán nézem most a 24-et, és eszembe jut ez a szó: végkimerültség. Szép szó. Összetett szó. Nézzük csak meg alaposabban! Vég - vége, végzet, végső, véges, ... - mindenképpen valamilyen határhelyzetről van szó. Merül - mélységet sejtünk alatta... Hm. A végkimerültség esetleg tehát határállapot, valamely mélységből felbukkanás transzformációja. Ez a szó minden olyan helyzetre érvényes lehet, ahol a szélsőségekig elmegyünk energiáinkat illetően. És ezen a határon az energia valami mássá, új minőséggé kezd átalakulni. Arra gondoltam tehát, legyen ez az összekötő motívum.

Másrészt itt van ugye a 24. Melynek minden másodperce tömény cselekvés. Olyanannyira, hogy egy idő után rájössz, ez már több egyszerű tévésorozatnál, meg forgatókönyvírásnál. Ez egy szemlélet. Nézd csak meg, hogyan épül egyre kompaktabbá az egész sorozat évadról évadra. A 4-diket nézve már az az érzésem, hogy teljes mértékben lemodellezi a világot! De mindennek a hajtómotorja az akció, mégpedig a legszélesebb értelemben: act, acting, action, actor,...

Az utóbbi években a színházban mindig azt kerestem, hogyan lehetne megállítani az időt, hogyan lehetne az időn átívelő, az időben, "a málnadzsemben ragadt" állapotokat megmutatni. A Zsiráfivóhellyel eljutottunk ennek egyféle maximumáig. Most elérkezett annak az ideje(!), hogy (végre) egy minden ízében cselekvő (acting, action, actor...) színházat valósítsunk meg! Ahol a hangsúly 100%-ban a cselekményen van, a színész legapróbb gesztusáig természetesen. Nincs mellébeszélés, nincs líra, nincs melodráma, nincs intellektuális összekacsintgatás, nincs avantgard, és legfőképp: nincs filozófiai diskurzus. Hanem tömény akció van! A 24-ben egyetlen egy felesleges kép, mozdulat, tekintet vagy szó sincs. Minden belezuhan ebbe a cselekményörvénybe és belülről tágítja, fejleszti azt!

Na ez az! Szóval egy ilyen cselekményörvényt szeretnék én is létrehozni.

A végkimerültség ehhez jó téma. Sok minden miatt lehet végképp kimerültnek lenni. Attól függ ugyebár, minek a mélye az, ahonnan éppen kiaknázzuk az energiáinkat. Ki lehet merülni a szerelemtől éppúgy, mint a magánytól. Ki lehet merülni jól és rosszul. A végkimerültség eredménye lehet szeretet, de lehet közöny is, sőt, gyűlölet is. A végkimerültségben az ember átadja magát a sorsának.

Olyan karaktereket kell tehát megfigyelnünk, akik idáig eljutnak. Azt kell jól megmutatnunk, ahogyan elengednek maguktól dolgokat, (mert mondjuk kénytelenek elengedni) és ebben az elengedésben hirtelen valamilyen más arcukat mutatják, mint korábban. Olyan emberek történeteit kell megalkotnunk, akik elveszítenek valamit, ami nélkül talán el sem tudták volna képzelni magukat korábban. Ez a veszteség lehet bármi. Lehet olyan, amit sajnálni kell, de olyan is, aminek örülünk, hogy megszabadultunk tőle.

Talán a történetek összefügghetnek valamilyen módon. Talán nem kell összefüggeniük. Talán akkor is összefüggenek majd, ha nem függenek össze! Majd a srácok megtöltik összefüggésekkel. Akkor tehát kalandra fel, minden Jack Bauer, 24 órában, végkimerülésig!

Sirám

Elsodrattatom, szétszórattatom...
Mint ha a macska, nyújtózkodva a napon
az üres levegőbe pofozgat, olyan,
amit tehetnék még, amit valaha tettem.
Mert nincs mire várnom, a várakozás
oszlopáról mivel leestem,
nem őrizem magam: süllyedjen eleven
sárba: gödrös hájba a testem,
ráncos harisnyával dagadt bokámon
tizenkét nyávogó kölykem etessem.
Ha már sivatagba vonultam nem vezérli
égő rögeszme, hogy mint csillagomat, kövessem,
száradjak el: merev haj, rúzsos pergamen bőr,
üvegkocsonyában úszó riadt szem
- meddő papnő - albumokkal, lejárt műsorfüzetekkel
tömött fiókban elgurult időm keressem,
szenvedélyben össze nem rándult részletekben,
jósdámban, honnét megszökött az isten...
Ha nem lehetek az, amire lettem,
ami lehetnék még, ne legyek az sem.
Elsodrattatom, szétszórattatom...

(Rakovszky Zsuzsa)

Zsiráfivóhely - premier!

A továbbiakról: http://egyetemiszinpad.blogspot.com/

fotó: Bartha Máté, http://diitdesign.uw.hu/

PREMIER! PREMIER! PREMIER!!!

Zsiráfivóhely
- afrikai mese a szerelem és az idő születéséről, Rakovszky Zsuzsa verseinek ihletésére -

a Radikális Szabadidő Színház új előadása

nyilvános főpróba és premier

- nov. 20. kedd 18 óra, Sirály;

- nov. 21. szerda 20 óra, Merlin Színház;

Szinposzis:

Balim-bo Baru ősi afrikai kőfaragó mester egy nap olyan mágikus sakkfigurákat készít műhelyében, akik az éjszaka során életre kelnek. S a következő éjszakán maga a mester is a saját arcképére faragott kőkirály testében riad fel. Kik lehetnek a kövekbe költözött lelkek? Megtalálja-e a Balim-bo Baru és hitvese, a királynő a szerte szaladt udvar tagjait? Mi történik a kőingák erdejében? Hogyan esik szerelembe Mr. Smith, az afrikai zsiráfvadász? S mi köze mindennek Balim-bo Baruhoz?

A Radikális Szabadidő Színház előadása újabb apokrif teremtéstörténet: ezúttal egyetlen lelki mozzanat 75 perces anatómiája, árnyjátékokkal, versekkel, zenével.

Szereplők:

Farkas Kata
Formanek Csaba
Formanek István
Herczog Noémi
Kiss Dóra
Kovács Dániel
Szabó Emese
Takács Szilvia

Technika:

Móga Piroska
Szitás Balázs

Felhasznált zenék:
Jürgen Knieper
Hollós Ilona
Ekova
Hedningarna
Chopin
Schubert
Kispál és a Borz
Made to Measure
Minimal Compact

Versek:

Rakovszky Zsuzsa

Egyéb szövegek:

Kiss Dóra

Kovács Dániel

Formanek Csaba

Díszlet, dramaturgia és rendezés:
Formanek Csaba

Támogató:
ELTE Rektori Hivatal
(Külön köszönet Horváth Máriának)

Egyéb fontos köszönetek:

Zeller Ági, Fogarasi Anna, Szántó Róbert Füli, Simon László, Diszeli Kultúrház, Kiss János altábornagy

Bővebben a társulat és a Színváltások fesztivál honlapján: http://egyetemiszinpad.blogspot.com/