Ahogy arcodat festékekkel vastagon és puhán,
vagy lassú csöndből emelkedő-kihasadó hangok
az éjjeli némaság lidércfalán hajba kaptok,
úgy ölelnélek magamhoz játszva és sután.
Ölelnélek, ujjaimmal színeznélek, színeznél,
színfolyamon végigúszó szemeinkkel
nyíló sugarakba, testből boltívvel
lezárt hajlatokba folyatnálak, pihenjél.
Hajnalban kopott gúnyában gúnymadárdalt énekelek.
Énekelek egyedül, rád szemem belsőjét fordítom,
és hiányodból csak gombolyítom
az áradást, hogy meg ne láss, és útra kelek.
Meg ne láss, előled is arcképekbe rejtezem,
magam sok maszkjaimban magam alá temetem,
odalentről folyton folyvást lépteidet fülelem,
ezerévnyi rétegekben megtalálsz-e, kedvesem?
1 megjegyzés:
Best wishes also! Do you like Hungarian language? this blog is about my works at theatre and literature. good night and good look!
Megjegyzés küldése