Egy vers Nektek

Az alábbi verset nagyon szeretem, ezért megosztom azokkal, akik éppen idetévednek. Az a látásmód, amit Rakovszky Zsuzsa versei képviselnek, számomra egyszerre zsigeri és szellemi-értelmi kalandot jelentenek. Szoros és mégis nyitott figyelmet követelnek. Ez a vers is a költészet azon régióban mozog, ami a legelementárisabb számomra: az ember lelki és eredet-emlékeit sodorja föl, ütközik bennük a jelen törékenysége, s a már le- és megélt - személyes és közös, majdhogynem biológiai - lét összes cipelni-felejteni adatott súlya. A világ ezen a nyelven - és éppen ezen a nyelven és így - átjárhatóvá válik, dúsabb lesz, miközben sem a pátosz, sem a szenvelgés hamissága nem tereli el a hangsúlyt a kozmológiai drámáról. Rakovszky versei egyúttal hiteles korrajzok is, valahogy színházat is így kellene tudni csinálni, ilyen nyers, mégis barokkos lírával, ilyen ízléssel, ezzel az elképesztő dinamikával és nyelvi fantáziával. Ajánlom hangos felolvasását is, mert az egyik legizgalmasabb rétege éppen az, ahogy és ahonnan megszólal. Ízlelgessétek, hallgassátok:

Rakovszky Zsuzsa
TOVÁBB EGY HÁZZAL

Itt eddig még nem, itt többé soha:
jár-kel a fény a házban, átsajog
helyiségeken: hol a jégszekrény, hol a
mosdó vagy a fürdőkád oldala
árad meg fehéren a félhomályban, ahogy
nyitok-csukok ajtókat, elmosom
a két poharat, itt többé sosem,
itt még nem eddig, de most mindezt: a sarokban
a rossz mosógépet, a sötét polip-kaktuszokkal,
a párkányt, a tükörhöz tűzött képeslapon
a tenyérnyi Füredet: átlakom
emlékemmé. Ami szilárd volt, végleges volt,
kitöltött tér – ezentúl élőként élő testbe
épül és időbe. Vizet zúdítanak ki
a ház elé: egyetlen pillanatra,
mielőtt lenne szürkén sötétebb szürke folt,
árnyéksík: sugárral, iránnyal áthatott
el- és szétszáguldás, csillagrendszer.
Ahogy kinn a lomb
megbiccen, kigyullad-kihamvad a veranda
linóleum-padlója. Itt már sosem, de
majd máskor, másutt, miközben öntudatra
lassú hullám dobálgat, más falakra,
repedések, képek más rendszerére
föleszmélő szemekkel – felszinére
az örvénynek sehonnan ez forog,
hogy lennék majd itt és most akkor ott.