2008. március 10., hétfő

1 óra 50 perc

Egy próbafolyamat stációi - 15. rész

Tegnap sikerült először végigmennünk a Brutuson, úgy egyben, nagyjából, kétszer is, igaz, mindkétszer volt "hiányzó": az első menetben Antonius-unk késett (oka: rossz kommunikáció), másodszor Stahr-unk (el kellett mennie). A második nekifutáskor mértem az időt is, bár éreztem közben is, hogy iszonyú hosszú. 1 óra 50 percre jött ki.

Na, ennyit nem bír ki ez az anyag. Ahhoz túl sűrű, túl feszített. Még akkor is, ha az összpróba során a színészek sem voltak a jelenlét (?! - jelenlét: őszinteség, figyelem, nyitottság...) csúcsán. Erről sokat nem akarok írni, leírja ezt szépen Sütő András (Brutus) barátom újdonsült blogjában. Nekem a feladatom most inkább az, hogy rendezői-dramaturgiai szempontból gondoljam át a dolgokat. Ami persze teljes képtelenség. Ezt nem lehet átgondolni! Érezni lehet. A próbán volt olyan félelmem, hogy esetleg a különféle hatások kioltják egymást. Tehát ami egy-egy jelenet erejéig önmagában működött, az egymásutániságában már elveszíti erejét.

De mégsem csak így! Ez voltaképp a színészdramaturgia. Egy szerep következetes végigvitele a darabon. Eleje-közepe-vége. Érzelmi logika, figyelmi körök, a probléma struktúrán belüli megfelelő "ingatása", ellentétek tánca, a darab egész ellentmondásosságának a pici részletekben való lecsapolása. A színészet - régi meggyőződésem - teljes értékű művészet, avagy alkotás. Itt, az anyag dzsungelében, a pontosság - struktúra - szigorában kell sebezhetőnek (nyitottnak, érzékenynek, reakciókésznek, őszintének, figyelmesnek) maradni. A színház élő művészet. Az előre elgondolt, kitalált, rögzített dolgok nem feltétlenül ellenségei ennek a műfajnak. Mégis, rólunk beszél, itt és most, amikor csináljuk. Azok vagyunk, akik és ahogyan ezt csinálják. Szerintem jó esély van arra, hogy a próbák frissessége visszatér a struktúra oszlopai közé is. Szerdán újra nekifutunk. De most vissza kell térni a Zsiráfivóhelyhez! Hű, furcsa lesz. Félek is tőle, bizserget is az érzés. Már semmi sem ugyanolyan, mint novemberben. Nézzük, mit hoz a jelen(lét)!

Nincsenek megjegyzések: