Egy próbafolyamat stációi - 10. rész
Most már magamat is hajszolom abba az irányba, hogy egyre gyilkosabb hangulatba keveredjek. Elképesztő nehézségekkel kell szembesülnünk próbahely ügyében, miközben az eseményeknek pörögnie kellene. A darabbéli írót legalább hagyják dolgozni. Igaz, volt olyan elképzelésem is, hogy közben egy bizonyos postás szereplő különféle számlákat dobál be a lakásba, és a végén az írót kilakoltatják. Ezt végül jó, hogy elvettem, de azért érzem a dolog igazságát. Sőt, Foster is tesz ilyesféle utalásokat, bizonyos romantikus szegénységről, amiből nem biztos, hogy a szegénység, hanem inkább a romantika hiányzik...
Egy állandó próbahely megszerzése most már égető szükséglet. Addig talán valahogy kihúzzuk. De megint csak azt tudom mondani, hogy bár mindez nem kellemes, az biztos, hogy valamilyen formában ezek a nehézségek is be fognak épülni az előadásba. Például érzem magamban a gyilkos hangulatot. Vagy indulatot. És hát mire való a művészet úgymond, ha többek között nem arra, hogy - Füst Milánnal szólva - "látomás és indulat" terepévé tegye a létet. És itt azt hiszem az "és" fontos. Nem vagy, hanem és! Ha meg Nietzschére gondolok: dionüszoszi haragomat apollóni szépségbe fogom burkolni.
Lelkünk valóban kést rejteget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése