Portia halott

Egy próbafolyamat stációi - 9. rész

Ma este megöltük Portiát. Az előző bejegyzésemben írottaknak megfelelően. Azt hiszem, a jelenetet jól jellemzi az utána következő elképesztő indulat, melyet mindannyian éreztünk a Brutus-Cat-Cassius-szövegek beolvasásakor. Éreztük, hogy annyira pattanásig feszült a helyzet, hogy nem lehet nem lefuttatni a következő jelenet jónéhány sora nélkül. Márpedig ha egy jelent ekkora várakozást szül...

Portia halála meglehetősen kegyetlenre sikerült, nem is csupán a halál miatt, hanem a Brutus-szal való kapcsolatának fölállítása miatt. A jelenet végig ugrál a szinte taszító erőszak és a mesei tündérvilág között. Ezt az ellentétet a hátralévő 3 hétben, gondolom, még jobban sikerül kiélezni.

Süti, aki Brutus szerepét játssza az előadásban, ma többször mondta a próba közben, hogy lassanként tényleg gyilkos állapotba kerül. Mármint nem ő személyesen, hanem a karaktere. Ez jó jel. Ha a próbafolyamatot olyan időszakasznak fogom fel, mint magának a darabbéli darabnak a megalkotását, akkor ma éppen párhuzamban vagyunk Cat-tel. Hiszen a darabban is ennél a pontnál kell megállíthatatlanul elszabadulnia a pokolnak, a gyilkos szándéknak. Úgy haladunk az anyagban, mint Cat a sajátjában. Talán azért, mert munkamódszerünk nagyon hasonló. Nyomozunk: azt nyomozzuk, hogyan kerüljön színpadra, a megvalósítás terepére ez a szöveghalmaz. Hogy mit kezdjünk a Cat és Brutus által fölállított eszményekkel. És ahogyan nekik mindezzel kapcsolatban rengeteg kételyük merül fel, nekünk is nagyon sok a kérdésünk, de ugyanakkor nagyon sok a víziónk, sőt, ahogy a munka során egyre jobban ismerjük meg egymást, egyre több vágyat, szenvedélyt is tudunk érzékelni egymáson, és jó az, ha hagyjuk ezeket némiképp elszabadulni. A próbák jó hangulatára is gondolok itt: a humorra, a figyelemre, amivel egymás munkái iránt fordulunk. És azokra a különös dolgokra, amelyek ebbe az előadásba bekerülnek, és amelyeket egyenként ki-ki a maga életéből mint külön tudást, képességet, tulajdonságot, alkati sajátosságot, vagy megszerzett anyagot behozott és még hozni fog. Mert ez a lelke mindennek.

A színház ilyen értelemben totális művészet, ilyen értelemben közösségi művészet, ilyen értelemben nyer létjogosultságot egyáltalán.

Szóval Portia halott.

Most, képzeljétek el, azon gondolkodunk, hogyan öljük meg Caesart!!!