2007. április 23., hétfő

Patyomkin Projekt 2.0

performansz

április 29. vasárnap 18 óra - Gödör Klub, lépcső
(A Performansz Fesztivál keretében)

Előadó, látvány, rendezés:

Formanek Csaba


"Mert a világ ifjúkora elmúlt,
s a teremtés már rég végére ért
ereje teljének,
s közel van az idők eljövetele
(már) és (már szinte) meg is történt.
Mert közel a korsó a kúthoz,
a hajó a kikötőhöz, a karaván a városhoz
és az élet a befejezéshez."
(Szír Baruk-apk. 85,10)



Az Eisenstein mozijából merítkező produkció a tavalyi projekt folytatása, továbbgondolása. Egy háborúba szakadt katona függő helyzetét csodálhatja meg a publikum: vízióit és cselekedeteit tömör látványba csomagolva, onnan kibontva röppentem fel a fátylat a férfilét titkairól. Meglehet azonban, hogy közben a női lét rejtélyei is szóba-képbe kerülnek, tekintve kiszolgáltatottságunkat egymás felé. E pimasz kitárulkozás tehát elkerülhetetlenül vonzza majd a tömegeket a lépcső felé, ahol végül áldozatul válásom falánk szemlélői lehettek! Mindez egyúttal "gyerekszínház" is lesz, mert mint tudjuk, a katona a hazában leginkább a gyermekeket védi, önmaga életét rettegve gyermekekre gondol, hogy így könnyebbé fordítván a nehéz órákat, bús sorsával dacolva angyalokkal társalogjon.

Dokumentumok

"1905-ben a városban munkásfelkelés tört ki, melyhez csatlakozott az orosz Patyomkin cirkáló legénysége is. A felkelésnek a nagy orosz filmrendező Szergej Eisenstein Patyomkin páncélos című filmje állított örök emléket. A filmművészet máig egyik legnevezetesebb filmkockái azok, melyeken a cári karhatalom a kikötőhöz vezető nagy lépcsősoron halomra lövi a tüntető tömeget. Ugyan a mészárlás a valóságban nem a lépcsőkön, hanem csak annak közelében történt, a filmnek köszönhetően a lépcsősor az egyik legfőbb turistalátványosság Ogyesszában."


"Van úgy, hogy az egyetlen mód az ember érintetlenségét megóvni, ha feladja. Az egyetlen mód arra, hogy tovább is ártatlan maradjon, ha bűnt követ el. Az egyetlen mód életben maradni, ha meghal. Ez a vallás, a szerelem, a művészet misztériuma. És a virágszedésé." (Hamvas Béla)

"Mikor egyvalaki elkezd Istenre emlékezni, az ördög a Döbbenetbe távozik." (szufi mondás - Manga Dani barátom fordította angolból)

(folytatjuk...)

2007. április 13., péntek

Felhívás keringőre


Az ELTE egyetemi színpadaként működő Radikális Szabadidő Színház lelkes és kreatív fiatalok jelentkezését várja, (várjuk, várom):

1. akik elkötelezettség lehetőségét érzik magukban a mozgásszínház, a tánc, a versmondás területét, illetve bármilyen egyéb színpadhoz köthető elfoglaltságot illetően;
2. akik az önkifejezés formáját megközelíteni nem restek;
3. akik elmondanák mindenkinek;

4. és akik szeretik Rakovszky Zsuzsa következő versét:-)

Dal az időről

Fésű földben, karóra víz alatt,

madártetem a hóban…
Száz év előtti karácsonyi lap
a bombatalálat érte fiókban.
Fényképcsomag: aki már nincs sehol,
vízparton áll, gyerek fölé hajol,
sötét haja lobog a nyári szélben.
Szilánkok egy ház romjai alól,
amely leégett az idő tüzében.

Fakó zseblámpafény erőlködik,
hogy kimentsen az éjből valamit.
Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs.
A múlt kihamvadt évtizedeit
villantaná törött tükördarab.
Ahogy a kő fölött beforr a hab,
ahogy a gyűrű szétfut a hangtalan vizen -
a végén ránctalan nemlét marad,
mintha sosem lett volna semmi sem.

***
A hamarosan induló csoportmunka során a színpadi kifejezés lehetőségeit kutatjuk-fejlesztjük laboratóriumszerűen. A mozgásműhelyek némi technikai alapozás után improvizációra épülnek, a színpadi beszéd világába szeretett és fontos versek mentén próbálunk beevezni. Ugyancsak lehetőség lesz saját szövegek alkotására, interpretálására, és foglalkozunk majd a színpadi látvány megteremtésével is.

A "kurzus" végén szerkesztett műsort készítünk, melyek a versekre, a mozgásokra és a látványra épül majd, élőzene bevonásával.

A foglalkozások nagyrészt vasárnap lennének Budán, a Kiss János alt. u. 40. alatt.

Jelentkezni e-mailben lehet: formanek.csaba@gmail.com

Ha úgy gondolod, hogy jelentkezel, írj magadról egy féloldalas bemutatkozást, és ha tudsz, mellékelj egy fényképet.

2007. április 11., szerda

Városneveken kacagtál

Városneveken kacagtál,
hogy Gyomán a gyomrod,
de Mezőberényben erényed
érezted nagy súllyal,
s éppen ki vagy, mondod,
mindig más,
majd a szolnoki állomás
vagy a mezőtúri
úri muri
lesz nekünk való?

S bár döcögött az ócska MÁV
mindig volt tovább-tovább
Lerobbant restikben
langyos kávék sebtiben
Városok peremén
a szerelem utolér
Így biztattak a kopasz fák,
s csikorogtak a fékpofák.

Elhaladt Csugar
körben a magyar ugar
hűvösödött az a rongy tavasz már.
A fekete föld fölött még könnyű voltál.
Hogy majdnem eltunyultál
Tiszatenyőn
nem szerelmünk kárára írom.
Bár az idióta víztornyon
nem vigyorogtál velem
és ez fájt, kedvesem.

Tőrdöfés volt nekem Tiszatenyő!


S bár döcögött az ócska MÁV
mindig volt tovább-tovább
Lerobbant restikben
langyos kávék sebtiben
Városok peremén
a szerelem utolér
Így biztattak a kopasz fák,
s csikorogtak a fékpofák.

Az undorító Szolnok után
végképp elaléltál.
Utunk kimúlt.
Alapítottam volna veled undok ugart újat!
de te azt már magadban hortad!
E fekete sárból gyúrtad
látszatra patyolat lelked!
Szülőföldem utáltam meg benned.
Mert e langyos út során
legyűrt minket az a táj,
melyből menekülnünk együtt
lett végül a közös vesztünk.

S bár döcögött az ócska MÁV
mindig volt tovább-tovább
Lerobbant restikben
langyos kávék sebtiben
Városok peremén
a szerelem utolér
Így biztattak a kopasz fák,
s csikorogtak a fékpofák.

Mellékdal

A férfi földet azért túr,
hogy mi volt, az legyen új,
s méhedbe is azért mász,
ha kijön onnan, legyél más-

ÁLLAPOTBA

Lehelj lelket a halottba
Utazz velem el a Holdba
Vonatunkon nem lesz más
Csak időtlen kacagás!

2007. április 10., kedd

Majdnem hexameterek

- Új szöveg Hermésznek -

Majdnem hexameterekben szőjük a hősi eposzt magunkról
hullását sem bánjuk már őszi reménynek
csak rád gondolok makacsul minden állomáson
s hiszem hogy szivemben pontos a térkép amit adtál

Szólj rám hát ki ennyit botorkáltam utánad
neved is mind felírtam valahány cédulára
s ritmusképleteimben elodázva ragyogsz föl
de fogásaimból kacagón szabadulva röpülsz

S én maradok mint mindig tisztelt emberpéldány
trükkökkel igézek szárnyat a malacra
két nagy ló feldobban pici pitvaromban
bujkáló kurucok honvágyát csitítom

Nehéz és átkozott voltam míg a rettentő időket éltük
alig fogott rajtam a bús elmélkedések kora
de láttam társaim vesztét kik hajoltak csekély szóra
s nincs kivel összefognom az új bajokban immár

Így most vonatokba ülve firkálom noteszba
elillanó jeleit mit faragtak szeretett pillantások
utazó bácsiként titkos pénzek szerencséjét szórom
s gyermekek virágait őrzöm lomha vizekben néked.

2007. április 7., szombat

Mizantróp-képek!!!

Radikális Szabadidő Színház:
Mizantróp
zenés mozgásszínház 1 részben

A főpróba-fotókat itt nézheted meg.

fotós:Liza

2007. április 6., péntek

Még egy részlet - Hermész

És hitem már csak az maradt
Hogy a szív cselekvései igazak

Lét helyett az otthont nem kérem
A száműzöttek teljességét remélem
Imám szelíd lesz bár vágyam vad
Hogy szemeddel lássam önmagam

S teremjen tenger, széles óceán
Földnyelv ízleljen és csábítson hableány
Mert míg vihar dúl s hajómat ölelem
Hajóm is reszketeg ölel engemet

Vízzé válok és enyhítem fájdalmad
Széllé válok és viszem híred
Földdé leszek és tartom tartásod
Tűzzé leszek s léted ünneplem.

2007. április 4., szerda

Szövegrészlet (Hermész a Senkiföldjén)

Én
az utóbbi időben
mint dekadens szerencsejátékos, kinek bőre-gúnyája túl tág, hogy magáénak érezze, s ezért szent pátosszal és hűvös megvetéssel viszi vásárba
mindent egy lapra tettem fel
s a démonokat így magamra szabadítva rágattam le maradék könnyű húsomat
állok itt előttetek, maradékember
célul tűztem ki, hogy könyörgésre és vádra való szavaim elfogyjanak -
éhséggel táplálkozom
adóssággal fizetek
unalommal szórakozom
álmatlanul álmodok.

Én nem az izmokat, a csontokat erősítem
s a szelet lágyítom

Az ágyban nyugalmat nem lelek,
az ágyam kihűlt
s víz nem tisztított
a víz rám ragadt
s engedtem a napi kószaságnak
messzire bolyongtam attól, kinek egykor ismerhettetek.

Gondoltam
mint egy könyvet
elolvasom magam.

Szövegek a Hermész a Senkiföldjén előadásból

Szövegek másoktól:

"Látom az életem. Fekete fa, tavacska partján.
A gallyakon könny gyöngyöz. Csillog rajta a fény.
A szél az égbe fújja a könnycseppeket.
S könnyeim visszahullanak rám." (Edward Bond: Lear)

"Kíséretem nincs? Egyedül leszek?
Sóbálvánnyá tesz könnyek sós tava
S locsol szemem mint kanna őszi kertben
Hogy üljön el a por... Bátran halok meg,
Mint nyalka vőlegény! Vigan! Gyerünk!
Király vagyok - tudjátok ezt urak?" (Shakespeare: Lear király)

"Leszállt a tóba
nagypapa leszállt a tóba
giling-galang
nagypapa leszállt a fekete tóba.

Nézi a zöld hal
nagypapa bokáját nézi a zöld hal
nagypapa lábujját nézi a zöld hal
giling-galang
nagypapát nézi a zöld hal

Leszállt a tóba
giling-galang
nagypapa leszállt a tóba
nagypapa változik a vízi sóvá
nagypapa változik fekete kővé
nagypapa leszállt a tóba
giling-galang." (Weöres Sándor: Rongyszőnyeg)

2007. április 3., kedd

Hermész a Senkiföldjén - Fogarasi Anna fotói (Fringe Fesztivál)

HERMÉSZ A SENKIFÖLDJÉN
- naplószínház -
(naplopószínház)

A 2007. március 31-ei premier képei.
Budapest Fringe Fesztivál, Marczibányi tér

Író-rendező-színész: Formanek Csaba
Világosító: Lehoczky Frigyes
Fotók: Fogarasi Anna
Támogató: ELTE Rektori Hivatal

Igényem támadt egy szólóelőadás létrehozására. Minden vágyam egy teljesen szabálytalan színház. Abszolút rendetlenséget szeretnék, de igényesen! Kényem és kedvem szerint, hogy sírva vigadhassak. S hogy látva lássatok! Olyan helyet szeretnék, ahol elmondhatok, vagy megtudhatok valamit magamról. Vagy nem, de az sem baj. Megpróbáljuk. Próbáljuk meg!