Az előadásokat megelőző pénteki nap kora reggeltől éjfélig próbával telt, hogy merész tervünket kivitelezni tudjuk. És még így sem jutottunk a végére.
Süti aggályai részben megjelentek a csapaton belül is: sokan még nem játszottak ilyen jellegű térben. A hosszú próba, az azt megelőző utazás, magánéleti gondok mindenkit feszültté, idegessé tettek. Másnap pedig folytattuk, szintén reggeltől, és alig készültünk el délután 3-ra, amikor az első előadás elindult.
Süti félelmei közé tartozott az is, hogy a vidéki közönség nem fogja megérteni, jó szívvel venni ezt a körbeülős teret, meg hogy majd át kell menniük a hálószoba-jelenethez a másik terembe... Nos, ismét bebizonyosodott, hogy a vidéki közönség nem kevesebb a budapestinél, sőt! Az első előadáson kevesen voltak, nagyjából 15-en, s jórészt idősek vagy kamaszok. Nem is volt az a harsogó röhögés, amihez hozzászoktunk a darab egyes részeit illetően, mégis: én az első pillanattól éreztem a figyelemnek egy olyan minőségét, amihez a rohangálós, kultúrafogyasztásra beállt, önmagát végtelen ravasz pozícióban tudó fővárosi figyelemnek semmi köze.
A tér kiválóan működött, és kiválóan működtek benne a színészek is. A Brutus Kanizsán eseménnyé vált, nem csak amiatt, mert rengetegen segítettek nekünk az előadás megvalósításán, nem csupán a jól megszervezett reklám, és a tavaly érettségizett Süti visszatérése miatt - bár ezek nélkül aligha boldogultunk volna - hanem mert ezen a játéktéren keresztül a közönség és a színházi előadás minden korábbinál jobban tudott kommunikálni. Én például, a fénypult mögött a második, teltházas előadást végigkuncogtam, annyi meglepetés ért engem is.
De sokat erről nem akarok írni, hiszen aki még nem látta, de látni szeretné a Brutust, az megnézheti májusban a Sirályban (frontális változat), valamint nyáron Szegeden (az egyetem udvarán, körbeülősen), és talán még itt-ott-amott, reméljük, minél több helyen. Aki pedig látta már, az is jöjjön el újra, hiszen ki tudja miféle érdekes kanyarokat vesz még ez az előadás.
Végül pedig itt a zalamerenyei templom, azon 197 fős falucskáé, ahol szállásunk volt, és ahol annyi vendégszeretetben részesültünk:
2 megjegyzés:
Az egyetem udvarán? :) Gondoltam arra, hogy játszhatnátok picit közelebb is, mint Pest, de hogy ennyire, azt nem is reméltem volna :) De az megfelelő tér egyébként?
Azt hiszem igen!
Megjegyzés küldése