Don Quijote-tábor, 5. nap
Mára nagyjából összeállt a munkaanyagunk, azaz a Don Quijote lázálmai című előadás zalamerenyei ősbemutatója. Igen fontos jelenet lett az a bizonyos emberrablós - nem mondhatom, hogy maradéktalanul elégedett vagyok, de kvázi sikerült megcsinálni 17 szereplővel, sőt, végül 19 vagy 20 lesz majd. Azt hiszem, mérhetetlenül szórakoztató lesz.
A számok bűvöletében élünk, ez ilyenkor talán érthető: tegnap a kocsmában (hol máshol, ugye...) a tervezett struktúra jeleneteit saccoltuk be, és jelenleg úgy tűnik, hogy a jövő keddi előadás 3 órás lesz, reméljük, hogy nem hosszabb.
Aggódunk, hogy a nézők kibírják-e.
Amúgy kár, hogy kevés idő jut a tréningekre... Például azért így:
...
Jelentős nehézségekbe ütközik most a blogolás: túl nagy élet keveredett itt a kocsmában...
...
Arra jutottunk, hogy az utolsó jelenetet, vagyis a mindent összegző képet már majdnem megtaláltuk. Azt hiszen, nagyon erős lesz...
Kerestük ma, egy szép hosszú beszélgetésben, az egész anyag jelentését, azaz, hogy vajon mindez miről szól?
Anélkül, hogy ez bármire kötelezne, az én tippem:
A készülő előadásunk arról szól, hogy valódi emberi kapcsolatokat létesíteni VESZÉLYES, mégis mérhetetlenül szükségünk van erre. Emiatt aztán MINDENT megteszünk, hogy ez sikerüljön. KOMIKUS, hogy végül is ez tragédiához vezet...
Fekete Attila többi képe megtekinthető:
(alul a legfrissebbek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése