2011. augusztus 8., hétfő

Az indulás melankóliája


Don Quijote-tábor, 1.

Az indulás előtti órák bizsergető izgalma.

Mint minden alkotótábor előtt, ahogy fogynak a hátralévő napok, majd percek - elkezdjük, és akkor valami visszafordíthatatlanul megváltozik.

Lehetne itt és most megemlékezni az előző 3 év zalamerenyei táborairól, sőt, a kisoroszi táborokról, sőt, az azelőtt történt diszeliről, sőt, még azelőtt a taliándörögdi és dömösi táborokról a 2000-es évek első felében, sőt(!), azon nagyon régi dombori táborokról is, érdemes lenne, sőt.

Elmerengeni azon sok-sok emberről, akikkel együtt, akkor.

Vagy lehetne arra is gondolni, felvázolni, hogy miféle munkaterv született most a Don Quijote témájában.

Vagy azokat az alkotótársakat bemutatni, akikkel most.

Lehetne picit keseregni az idő múlásán, picit keseregni a jövő bizonytalanságain.

Vagy lelkesedni mindenért, ami emlék, ami vágy.

Minden itt forog, a szélmalmok lapátjain, és indulni kell.

Nincsenek megjegyzések: