- 05.13. délelőtt/1
Mindennek a végén, bár nem tudni előre, hogyan, elkezdődik valami új.
Valami a kicsinyes énünkből esetleg.
Nem mindig a nagyságunkból.
Végül is tehát komédiázunk.
Mert szerencsétlenek vagyunk.
(itt helyesebb lett volna talán egyes szám első személyben fogalmazni)
A test eredendő, természetes rázkódtatásai.
Nem tudni, előbb a test vagy a lélek, vagy hol.
De az álmokban világok nyílnak.
A cselekvő álmot szőni kell
fonni kell
az anyag, amire figyelni kell.
(az improvizációban az ember nem tudja feltétlenül, és főleg nem előre, hogy mit szeretne közölni, mi a mondanivalója, mi annak a valaminek a legjobb kifejezési formája - a tréning célja eszerint nem is lehet más, mint "csupán" a testi és lelki és szellemi rugalmasság megteremtése, a lehetséges színészi eszközök feltérképezése, egy csoportnyi ember színházi munkára való összehangolása. ebben a tekintetben nem sokban különbözik az élettől magától, már ha azt a bizonyos életet elég intenzíven éljük. szóval az életről kéne itt megtudni valamit)
Meg hogy nincs garanciád.
A szó kevés most lezárni ezt a kört.
Úgyis elkezdődik valami új.
"És a végén mindenki összeáll majd egy képpé... tara-rara-rara-ra"
(Kispál és a Borz)
- 05.13. délelőtt/2
Az asszociációkra a test minimális váltása, az állapot maximális váltása.
Azonban a tér: ezt létre kell hozni.
A kép nem csupán belső, szükséges a külső tér valaminő definiálása.
A belső inger és a külső cselekvés viszonya.
Egy lényegi megtestesüléshez az állapot maximálisan legyen személyes, különben az illusztráció ural el minket.
(Mitől lesz valami személyes???)
- 05.13. délután/1
Átjárható legyek érzelmileg.
A magunkba záródás nem jó.
De csendjét valahogy valaminek.
"A test, ha elfárad, van hol pihennie, de ha a lélek elfárad, hol pihenjen?"
(nem biztos hogy pontos idézet a Leonce és Lénából)
A legapróbb dolgokban bújik itt a lényeg.
Lehet, hogy lemállanak életben alakított szerepeink?
(jó-jó, de mi van ez alatt? mi van e maszkok alatt? megint a Leonce és Léna jut eszembe: "felséged egy nagy könyv, teleírva, csupa üres lappal", valami ilyesmi. lehet, hogy illúzió azt hinnünk, hogy majd elérünk egy tisztább létezést. csak a színházi forma által és az arra nevelés-rendezés - megmunkált gondolat - által lesz tisztább bármi is. az élet koszos, legalábbis nem steril)
- 05.13. délután/2
A gömbös feladatnál begolyóztam.
Úgy éreztem, nincs ebben számomra még egy felvonás.
(ha már az ember rákényszerül, hogy maga írja-rendezze is jelenlét-folyamát, hát joga van lezárni egyszer csak, nem? formai mérlegelés nélkül képtelen vagyok, és nem is szeretnék dolgozni)
van néha, hogy sok a jóból(?)
(mi a jó, ugye...)
elfogyott a cérnám, na
(magyarázom itt a bizonyítványomat, felesleges. sok szempontból lehetett volna máshogy felépíteni a tréninget, úgy, hogy jobban számíze szerint való legyen, hogy személyesebb legyen, hogy csoportépítőbb legyen, ilyen hiányok az első nap után maradtak bennem, de meglátjuk, mit hoz a mai nap)
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése