Próbál tehát számot vetni az ember, honnan hová, mettől meddig, és hogy azután.
Régen voltam intenzívebb színészi workshopon szereplőként, s ahogy magamban előre megjósoltam, sok-sok rozsdaréteget kellett megvakargatni, hogy valami belsőbb utat kivívjak magamnak.
Belső út? Belül a csontok, a zsigerek, a hús van, mondja a Karnevál egyik szereplője, s valóban: hol az az út, ami színészi jelenlété, hol az az út, a milyen út is?
Gábor tréningje szűkszavú, kevés instrukcióval dolgozik, vagy pontosabban lassan, alaposan. A munkát neked kell elvégezni, nincsenek itt illúziók, helyettesítő technikák, vagy színészi pótlékok. Keresned kell a mondanivalód, a tested határait, a formákat, a jelentéseket, a jelenléteket, a kapcsolatokat, mindent egyszerre. Miközben semmit sem muszáj.
Ez nagyon nehéz: sokszor azt éreztem, több segítségre lenne szükség, több tippre, több súgásra, több visszajelzésre, több technikai instrukcióra. Aztán végül nem ez történt, nem pontosan ez. Mert mindez valahol máshol alakul ki, nehéz megmondani hol (megint ez a hol!), talán mélyebben, egy múltabb vagy jövőbb vagy jelenebb időben, szélesebben, sőt, talán tényleg belül: a csontokban, az izmokban, a zsigerekben, az érzékelés csatornáiban, a szívben, az idegrendszerben.
Tény, hogy elképesztő energiával töltött fel ez az egy hét (2 és fél napot kénytelen voltam kihagyni belőle), sok, talán nem is triviálisan letapogatható színházi gondolattal, inspirációval. De személyesen is, érzelmileg, lelkileg - ahogy ez talán kiolvasható a kurzus során írt naplóimból.
Összességében valamiféle anyagcsere-folyamat zajlott le itt, miként a színházban van ez: cselekszel, néznek, érzel, éreznek, látnak, látod magad, vezeted a tekintet, vezetik az érzéseid, vezetik és vezetsz, együtt lélegeztek, együtt haladunk a jelenben, együtt szűnünk meg annak lenni, aki még az előbb voltunk.
Felfrissülés és elfáradás, újjá alakulás és a múltba visszalépés játékait játszottuk.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése