2010. augusztus 20., péntek

Világok között

Most hagyom, hagynom kell, hogy egészen benne maradjak. Hogy bennem maradjon.
Nem vagyok itt, ott maradtam. Sehová sem érkeztem meg. De ott sem vagyok már.
Nem vagyok ott. Nem vagyok itt. Hol vagyok?

Sehol se vagyok.

A fára égett önarcképek helyén vagyok. Abban az erdőben vagyok, amit másnapra lebontottak. Abban a tekintetben vagyok, amire felébredtem. Abban a patakban vagyok, ami elfolyt mellettünk. Abban az egyensúlyban vagyok, amiben nyolc tündér. Abban a fejszében, ami alatt madár száll. Abban a ravasz, tollpihés könyvben. Abban a kék tóban, amiben minden szem megkékül.

Nem lehetek túl sokáig így.
Itt kell lennem. Ott kell lennem.
Vissza kell térni, fel kell ébredni.

Abban a tekintetben leszek, amire felébredek.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

http://nehalilla.freeblog.hu/archives/2010/08/20/agbogak/