Szeptember 25-én hivatalos Oberon-premier lesz Budapesten. Nem munkabemutató, nem workshop-prezentáció, hanem egy önálló előadás létére jogot formáló anyag. A „végleges” Oberon. Ha tetszik, egy korszak lezárása, s remélem, hogy egy új korszak nyitánya. Tehát így is kell, hogy sikerüljön. Nem szabad hibáznunk. Az előadásnak hordoznia kell valamiképpen az előző 5 (vagy 7) workshop és munkabemutató tapasztalatait, élményeit.
Nagy az elvárásom önmagammal szemben, és a társulattal szemben is. Szerintem ez az elvárás jogos, és talán a nézők részéről is létezik. És azt is tudom, hogy messze az elvárások fölött kell teljesíteni, hogy az elvárások elillanjanak. Magunkat is meg kell lepni.
Ezért sem lehet az Oberon-előadás az eddigi Oberonok összeollózott változata, még akkor sem, ha az dramaturgiailag jól van összefűzve. Nem lehet az eddigieket szerencsésen ötvöző és mégis új utakat nyitó merenyei Oberon tűzrakteres adaptációja sem. Akkor viszont milyen legyen az előadás?
A merenyei tábor előtt megfogalmaztam 13 szálat, amelyek keringőjéből gondoltam összefésülni a végleges anyagot. Merenyén ezekből erőteljessé vált 4 szál:
Oberon, Titánia és az indiai gyermek
Az erdő szférája
Titánia tündérkara
Szerelmesek
megjelentek még többé-kevésbé:
Égeus, a mágikus tárgyak embere
Oberon manói vagy szellemei (Puck)
Az indiai gyermek története
Thézeusz és a Nők Városa
és van 5 szál, amivel lényegében – jelenetszerűen - nem foglalkoztunk:
A rozzant révész
A hazautazók
Mesteremberek
A függöny mögé leselkedő lány
Az ünnepi készülődés
Úgy sejtem, hogy a Tűzraktérben minden másképp fog megszólalni. A „Leó vagyok és benne vagyok ebben a fában” mondat egészen másként hangzik egy természeti környezetben, mint a Belváros szívében egy teremben, egy mesterséges színházi közegben. Az egyéni álomjelenetek, de talán a párosok is, mit érnek a maguk sétálós, nagy térbeli ívet leíró jellegük nélkül?
Merenyén adott volt egy tér és az azzal járó környezet, amit észre kellett vennünk, ki kellett használnunk, és ez a tér adta az előadás szellemiségét. Most van egy tér Budapesten, de az lényegében üres, és nekünk kell kitalálnunk, milyen erők működtessék általa az előadást. Szükséges tehát egy (vagy inkább több) szcenikai ötlet, amely vélhetően hordozza Oberon világainak alapvetéseit. A frontális teret, melyet függönyökkel megtörhetünk és nyithatunk-zárhatunk, de mégis frontális marad, csakis a kör dinamikájával ellensúlyozhatjuk. Például forgószínpaddal.
Egy 3 méter átmérőjű, mobilis forgószínpadon (és körülötte) talán elférne Oberon összes világa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése