Az első rész egy nagyjából félórás elemeltebb, absztraktabb nyelven zajló rendezői színházi sűrítmény egymásba átjátszó álomtöredékekből. Azaz tipikusan "oberonos" anyag, mely ötvözi az eddigi munkabemutatók elemeit, motívumait, stílusát, nyelvi fordulatait. Ez a folyamatosan változó természeti-lelki (tér)kép, mint egy mozgó festmény avagy tudatjáték a tündérek világában játszódik, és megjelenik benne az Oberon-Titánia viszály különféle nagyításokban.
A második rész egy meglepő stílusfordulat - öt, szinte bergmani jellegű, ellehetetlenült párkapcsolatot látunk, realista stílusban, néhol az abszurditás határait súrolva. A kommunikáció képtelensége vagy sekélyessége, vagy a lelki kifelé tartás és az egymásba marás pszichológiai játszmáira épülnek ezek az etűdök. A párok világai csak látszólag illeszkednek, valójában nincs hely a másik számára, vagy a másikat a neki szánt hely nem elégíti ki, talán nem is veszi észre, s a kapcsolatokat csak valamely külső körülmény tartja össze. A válság minden esetben feloldhatatlannak látszik.
A harmadik rész körülhatárolása volt a legnehezebb: hogyan folytatódjon egy ennyire ellenpontozott anyag, egy olyan folyamat, amely látszólag inkább két külön műsor felé tart? A tegnap délelőtti kísérletünk meg is bukott, ebben a tündérek színházában szerettük volna elmesélni az előzőleg megtapasztalt emberi kapcsolatok minőségét. Ez azonban túl absztrakt feladatnak bizonyult, és sehogy sem sikerült konkrétumokat megragadni belőle. Végül azonban megnyílt egy másik lehetőség: a második rész szereplőinek álmait készítettük el, 10 külön szólójelenetet, amely a művelődési ház körüli nagy kertben egy jókora félkör sétálós színházi helyszíneit jelölte ki. Az előzőleg látott realista figurák problémái az álom elemelt szintjére kerültek, mindannyiszor azzal a lehetőséggel bírva, ami a szereplőt belső változásra késztetheti, vagy önmaga határainak áttörése felé vezetheti.
Ma szünetet tartunk, tekintettel a merenyei falunapra, amelyből természetesen igyekszünk kivenni a részünket (Mesi, Réka és Leó a 250 éves templom ünnepségén mondtak verset, Poxy benevezett a főzőversenyre - az egész falu döbbent kíváncsisággal várja a hús nélküli bográcsosát, no meg nézelődünk, ismerkedünk, stb.) Jómagam, Zsolt társaságában, végignéztem Szirtes András beszélgetős életút-filmjét Székely B. Miklósról (egy 60 éves amatőr-alternatív színész számotvetése pályájával, ami személyesen nekem számos tanulsággal szolgál és egyúttal félelemmel is tölt el).
A legmélyebb félelmeim persze nem itt vannak, vagyis ezzel azért összefüggenek. A Szentivánéji álom témája miatt igencsak bele kellett menni a szerelem "elemzésébe", vagyis bizonyos lelki tartalmak és folyamatok felismerésébe, ami a közös munka (a közösbe való "bedobálás") után is foglalkoztatja (zaklatja) az embert (engem, és talán nem csak engem), így például számos múltbéli emlék és jövőbéli vágy tört utat magának, s ez bizony nagy mennyiségben tud fájdalmas lenni. Pedig azt hittem, ehhez már elég erős vagyok. És ezzel párhuzamosan nagyon megterhelt az álomképek megalkotása, a pszichológia és a képzőművészet összekötésének kreatív feladata. Kevés nap alatt óriási mennyiségű feladatot adtunk magunknak. És bár óraszámban kevesebbet dolgoztunk minden eddigi nyári tábornál, ez a munka most minden korábbinál nehezebb.
És ha fölmerül ez a nehézség, akkor felmerül bennem az is, hogy vajon képes leszek-e szeptember 25-ére létrehozni azt az oberoni világot, amit valóban keresek. A szerelem írásjegyei és a Zsiráfivóhely volt utoljára ilyen személyes munka (no meg persze a Mizantróp is, igen), de akkor mindannyiszor felszabadult voltam, és indulatokkal teli, és ráadásul magányos hősökről beszéltem. Most mintha nem vezetne valamely múzsa (magányom múzsája?), mert miközben dolgozni tudok, úgy érzem magam, mint aki vakon fest. És lehet, hogy a kép jól sikerül, de én magam képtelen vagyok látni azt, képtelen vagyok mögé nézni, és képtelen vagyok azt érezni, amit a múzsa csókjában érez az ember.
Egyelőre a legnagyobb személyesség közepette figyelem a magam érzéketlenségét. Problem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése