(A következő írásom egy színházi feladat kapcsán keletkezett, mely egyszerűen leírható: a próbaterem ablakából kiválasztottunk egy-egy fát, majd némi szemlélődés után mindenki megírta a maga famonológját, vagyis amit a fa - némi fantáziával kiegészítve - neki elmondott. Az enyém ez lett:)
Ó, bonyolult lelkem! És ó, mégis, a bohémia együgyűség. Fütyörészve itt a kerítés zugában, szép, mondhatom, ahogy az izgága lények mindent bekereteznek, s belőlünk, jámbor növényekből is sorokat-logikát képeznek, pásztorként asszisztálunk csapongó figyelmük egy térbe tereléséhez, de hát elvégre mindegy is, mondhatnám: vagyok, aki vagyok, a többi a ti dolgotok.
Hogy tágra nyílt szemembe ezidáig alig-alig akadt bele röpködő tekintetük, vagy mert leszegett fejjel szomorúan ballagnak tovább - és különösen a vasárnapok! - azon csodálkoznom immár nem kell, inkább csak közlöm én most, hogy néma füttyömet meghallani képtelenek általában, de nekem egyre megy, elvégre hát nem éppen e fölötti mélabúmban gyűlt ajkam füttyformára? S oly szavakat suttogón, melyek mégiscsak, hangtalanul is, betöltik itt az udvart, nem enyém hát a tér?
Dehogynem!
S kócos levélkoronám ezer darabkái csingi-lingi-bilinkélve - gondolnád te mellettem minden bizonnyal italboltba igyekvő? - légből kapott kósza borokat kortyolgatnak, mi tagadás: évtizedek óta tart e pityókás enyhe mámor!
És ó, a fantáziám! Hogy miket végig gondoltam, miket összetréfálkoztam itt magamban! Aztán az erjedt ősz is... micsoda nyár volt!, ha csak belegondolok, elfáradok, s jöjjön az álom, az enyhet adó, s akkor-ott, a téli fagyban, majd csak a kérgem, csak az lesz, tanúbizonysága duhaj időmnek, mámoros pásztoróráknak, honnan karóvá rejtezünk, álmunkban kacagunk, de ti, ide-oda rohangáló kétlábúak, ti majd vigyázzatok, hisz rejtőznötök, - miként mámorrá lennetek -, sem adatik egymagatokból... hú, mennyi szellős-viharos bort bepusziltam tavasz óta, jaj, bilingélve hullik már kócom, szevasztok, szevasztok!, és még hosszan és soká, és mámorosan persze: búcsúzom!
Istenem, mennyi idő adatott, hogy megértsem magam, ó bonyolult lelkem, ó, gyűrűző éveim, ó, táncoló időm, ó becsavarodok! Hukk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése