Rémálom a Szerb utcában

Rémálom a Szerb utcában

Színmű 3 felvonásban

A Radikális Szabadidő Színház Oberon hetedik világai című előadásának javított szövegkönyve

A szöveget a szereplők improvizációiból írta: Formanek Csaba

A szövegben nyomokban fellelhető Shakespeare Szentivánéji álom című darabjának részletei 

Arany János fordításában. 

Minden jog fenntartva!

Szereplők:

ATTILA, zeneszerző, zongorista

FLÓRA, a barátnője, hegedűs

LACI, Attila öccse

KATA, Attila tanítványa, csellista

ZSÓFI, Laci szerelmes belé

GÁBOR, Zsófi barátja

IVI, amatőr színjátszó rendező

JUDIT, a felesége

ÁKOS, zongorahangoló

SÁRA, földrajztanárnő

RITA, titkárnő

PUCK, manó

valamint tündérek, manók és furcsa lények

Játszódik napjainkban, Budapesten, Attiláék albérletében, és különféle álomterekben, a rendezés és a szcenika fantáziájára és lehetőségeire bízva a díszlet átváltozását. 

I. FELVONÁS

1. jelenet

Tágas nappali zongorával. Reggel fél hat. Éppen kel fel a Nap, a fények derengenek az ablakon át. Attila járkál fel-alá a félhomályban, kottákat rendezget, közben halljuk A szerelem harmóniái című zeneművét, melyen éppen dolgozik, mintha a fejében futnának a szólamok. Leül a zongorához, bekapcsolódik. Lázasan játszik. Amikor befejezi, egy pillanatra a csendet füleli. Átmegy a baloldali ajtóhoz, bekopog.

ATTILA - Flóra! Ideje kezdeni. (Visszaül a zongorához, magában zsörtölődik.) Nem hiszem el, hogy nem lehet felkelni fél hatkor. Hatkor kell kezdjük a próbát. (Ismét játszani kezd.) Mindig hatkor kell kezdeni.

A bal oldali ajtón, a fények angyali játéka mellett belép Flóra. Attila mintegy áhítattal abbahagyja a játékot, mintha ő idézte volna elő a nőalakot.

FLÓRA (szép fiatal nő, vagy inkább lány, hálóruhában, álmosan) - Mióta vagy fenn?

Unottan kávét készít, és pofákat vág Attila szövege közben.

ATTILA - Nem is aludtam. Furcsákat álmodok mostanában. Szinte le se merek feküdni... A múltkor például egy erdőről álmodtam. Ebben az erdőben egyszer csak favágók jelentek meg, és kivágták az összes fát. Kipusztították az egész erdőt. Az állatok elvesztették az otthonukat, a madarak sírtak, az őzek szorosan egymáshoz bújtak fájdalmukban. És akkor ezek a kérges tenyerű favágók elkezdtek hangszereket faragni a kidöntött fákból. Zongorákat, hegedűket, csellókat. És ezek elkezdtek mind zenélni, ezek a hangszerek. Az egyik szólamban egy patás állat futása lüktetett, míg a másikban egy madár suhanása lebegett, benne volt az egész kiirtott erdő zsongása, és a patás állat odalentről üldözte és kergette a madarat, aki meg közben súrolta a fák hegyét. És ott volt a természet minden apró nesze is ebben játékos fogócskában, ami mind a hangszerekbe költözött, a természet maga és a szerelem valamilyen módon a hangszerekbe költözött, és akkor meghallottam és éreztem, hogy végre összeállt és igazán megszületett bennem: A szerelem harmóniái!

FLÓRA - Nagyszerű... Ideje volt már... Tízre jön a főbérlő. Megvan a pénz, ugye?

ATTILA - Megvan, persze. Részben...

FLÓRA - Képes voltál belekölteni a félretett pénzbe?

ATTILA - Egy másik álmomban te öregasszony voltál egy elmegyógyintézetben, az sokkal rosszabb volt... Azt képzelted magadról, hogy valami égi királynő vagy, akit a férje lelökött ide a földre, úgyhogy emberi alakban voltál kénytelen élni, és közben megöregedtél. És az ápoló ott az intézetben, aki megszánt téged, vagy nem tudom, eljátszotta veled, hogy ő a te égi királyod... Boldog voltál, öreg és könnyeztél. Juj, borzasztó volt...

FLÓRA - Attila, mi lesz a pénzzel? Honnan szerzünk annyit, hogy kipótoljuk?

ATTILA - Hát... majd kérek az anyámtól.

FLÓRA (észreveszi a whiskys üveget a zongorán) - Látom azért italra nem sajnáltad...

ATTILA (nagy hangon) - Igen. Igen! Muszáj innom. Nem tudok máshogy dolgozni. Mert pénzt is kell keresnem, meg itt van A szerelem harmóniái, amik itt zakatolnak és dübörögnek a fejemben, ezért nincs pénz. De majd felhívom az anyámat, és kérek tőle.

FLÓRA - 32 évesen talán már nem anyádon kéne élned...

ATTILA - Jó, megint ezzel jössz... Az én generációmnak kell elvinnie az egész balhét..., de ezt te nem értheted. Pedig már elmondtam párszor. Éppen elkezdtünk felnőni valamibe, és aztán minden megváltozott. Ez erkölcsi kérdés. A fenébe is... Nem kell megértened, csak szeretned. De az anyám ne akarj lenni, azt utálom. Egyébként meg jó lenne ha megértenéd ezt, de úgyse lehet, tudom... (Csöng a mobilja.) Ez a Laci. Szevasz!... Persze, nyugodtan, jöhetsz... Micsoda? Éjszakai balhé? Már megint? Laci... Na jó. Megoldjuk... Gyere. (Leteszi.)

FLÓRA - Már csak ő hiányzott! Megint pénzt akar.

ATTILA - Á, dehogy! Valami éjszakai ügybe keveredett, tudod milyen. Biztos megint valami nő van a dologban... Képzeld el, szerelmes a Zsófiba. De ez titok. Na, szóval ott fejeztem be, hogy elkezdett bennem megmozdulni ez az egész, és azt hiszem, hogy a szélnek a minőségét, tehát a szárnyalást, vagyis a madár szerepét remekül vihetné a hegedűszólam, én ugye a zongorával alulról ugrándozok, és párhuzamosan kellene valami... valami, ami az erdő zsongását jelenítené meg. És ehhez egy csellóra lenne szükség. Biztos emlékszel, volt az a kis csellista tanítványom, Kata, aki remekül csellózik. Most voltam a diplomakoncertjén, és biztos vagyok benne, hogy el tudná játszani. És hát már egyeztettem is vele a mai próbát, nemsokára itt lesz.

FLÓRA (felcsattan) - Azt nem gondoltad, hogy ezt velem is meg kellene beszélni? Éppen őt kellett elhívnod! Aztán a hátam mögött majd...

ATTILA - Nem, dehogy! Tudod jól, hogy én rajtad kívül más nővel nem nagyon, illetve hát... egyáltalán nem. (Odamegy, megöleli.) Édesem, ne csináld már ezt! Te vagy az én nagy szerelemem, ezt tudod.

FLÓRA (elérzékenyül egy kicsit) - Tudom...

ATTILA - Nincs baj, ugye?

FLÓRA - Nincs.

ATTILA - Nagy terveim vannak veled. Minden szempontból. Sosem árulnálak el.

FLÓRA - Én sem.

ATTILA - Ne haragudj, hogy ilyen elviselhetetlen vagyok. Katát nagyon kedvelem, van köztünk egy bizalmi viszony, mint tanár-diák, érted.

FLÓRA - Te mester!

ATTILA - Ugyan... nem úgy... és persze, hogy vibrál köztünk a levegő, de az csak a zene miatt van, tudod. És különben is, a Katának a Laci tetszik. De ez titok!

Kopognak a bejárati ajtón.

ATTILA - Na, itt is van. Nagyon rendes kislány amúgy, viselkedj vele tisztességesen. Ingyen dolgozik nekünk.

Attila kinyitja az ajtót, Gábor viharzik be, bőrdzsekit visel, kissé ittas, kezében egy üveg sör.

GÁBOR (agresszíven) - Hol van Laci?

ATTILA - Nincs itt a Laci... Gábor, ne hülyéskedj, mit keresel itt?

GÁBOR - Hol van Laci?!

ATTILA - Mint mondtam, nincs itt. Igen, az ott a hálószoba, de van még egy vécénk is, azt is szívesen megmutatom, ha érdekel. Egyébként pedig köszönöm, hogy friss levegőt hozol a meghitt reggeli pillanatainkba...

GÁBOR - Az öcséd fogdosta a csajomat!

ATTILA - A Zsófit? A Laci? Ugyan, Gábor, hülyeségeket beszélsz, nyugodj már meg. Kapsz szépen egy kávét, Flóra légy szíves, adj neki egy kávét, azt megiszod szépen, és utána elmész.

GÁBOR - Megvárom a Lacit. Leülök.

ATTILA (sértetten) - Persze, leülsz, megvárod, persze. Mi pedig mindjárt elkezdhetjük próbálni A szerelem harmóniáit, amin egész éjszaka dolgoztam. A te részeg füleidnek... (Flórának) Most mit szólsz ehhez?

FLÓRA (nevet) - Hogy ilyen korán micsoda élet van itt!

Flóra kávét ad Gábornak, aki fojtottan magyarázza neki az indulatait. Ismét kopognak. Attila ajtót nyit.

KATA - Jó napot, tanár úr!

ATTILA - Jó napot? Hát talán szervusz! Hisz tegeződünk, megbeszéltük. Édesem, nahát, gyönyörűen nézel ki! És ez a fülbevaló! (Kata büszkén mutatja a hangkulcsos fülbevalóját.) Mindjárt csinálok neked egy kis helyet, gyere ide, a zongora mellé, kapsz egy kottatartót is, ez a Flóra kottatartója, de egy mozdulattal átállítjuk. És akkor itt is van a csellószólam, amit fáradtságos munkával neked írtam. Egész éjjel fenn voltam emiatt. Van benne mit játszani, de te annyira ügyes vagy, hogy biztos nem okoz majd gondot.

KATA (körülnéz) - Laci itt van?

Gábor felkapja a fejét a másik oldalon.

ATTILA (hangosan) - Laci? Neeem, nincs itt a Laci. (súgva) Ez a srác meg akarja verni az öcsémet.

KATA - Tényleg?

ATTILA - Bizony. (újra hangosan) De ez minket most nem érdekel, mert kezdjük a próbát, A szerelem harmóniáit. A hegedűszólamot még kevéssé dolgoztam ki, de Flóra annyira zseniálisan improvizál, hogy ez most mára elég lesz...

Flóra kávét visz nekik.

ATTILA - Köszönöm szépen.

KATA - Tej van esetleg?

FLÓRA (kissé undok módon) - Nincs.

ATTILA (zavartan) - Azért nincs tej, mert...

GÁBOR (telefonál) Mi van bazdmeg? Igen, itt vagyok.

ATTILA - ...Flóra a múltkor a pudingba...

GÁBOR - Mi az, hogy idejössz? Nehogy ide gyere már! Szétverem a fejed, érted? Mi az hogy rád mászik?!

ATTILA - ... és akkor nem maradt volna a pudingba...

GÁBOR - Ne én nyugodjak már le, bazd meg. Na csá.

ATTILA - ...na ezért nincsen tej. Jó? Na, akkor össze is állhatunk lassan, Gábor, neked azt hiszem távoznod kellene, nekünk dolgunk van, úgyhogy...

GÁBOR - Gábor most szépen elmegy brunyálni, jó?

ATTILA - Brunyálni?! Talán pisilni! És az ott a hálószoba! A vécét szoktuk pisilésre használni. És hajtsd majd le a deszkát, mert Flóra nem szereti, ha fenn marad. (Gábor kimegy. A lányok közben beállnak.) Végre. Akkor kezdhetjük, ugye?

Belecsap a billentyűkbe. Vadul, agresszíven játszik, közben villámló tekinteteket vet Flórára, mint aki elégedetlen a teljesítményével. Katára viszont egyre szélesebb mosolyokat. Mutogat Flórának, hogy feljebb-feljebb. Flóra láthatóan egyre frusztráltabb az egész helyzettől, így egyre enerváltabban játszik, amúgy sem ébredt fel még teljesen. Attila mutogat, egyre hevesebben.

ATTILA - Állj! Álljunk le! Ezt így nem lehet! Nem hiszem el...

FLÓRA (idegesen) - Fogalmam sincs, mit játsszak, ezen nem lehet kiigazodni!

ATTILA - Nyisd ki szemed, meg nem ártana odafigyelni másokra is!

Kopognak.

ATTILA - Hát ez már hihetetlen... (Ajtót nyit. Laci toppan be, kissé tétova, furcsa srác.) Laci! Figyelj, neked most innen el kell menned... próbálunk...

LACI - Nagyon fontos dolgot akarok mondani...

ATTILA - Most egyáltalán nem alkalmas... (Nézeget a vécé felé.)

LACI - Öt perc az egész...

ATTILA - Öt másodperced van.

LACI - Nagyon röviden... elég nagy problémám van...

ATTILA - Nyögd már ki, könyörgök...

LACI - Egy háromezer forinttal nem tudnál kisegíteni?

ATTILA - Háromezer? Hogyne. (Már adja is a pénzt a zsebéből.)

FLÓRA (Odamegy, próbálja kivenni a pénzt.) - Szó sem lehet róla!

ATTILA - Flóra!

LACI - Holnap délelőtt megadom.

FLÓRA - Nem!

ATTILA - De igen. Majd kérek az anyámtól.

FLÓRA - Nekünk sincs elég pénzünk. Attila, ez már sok...

KATA - Szia Laci!

LACI (Katának) - Tudod, elmegyünk az állatkertbe a..., és ahhoz kell ez a kis pénz...

ATTILA - Menj már el. Flóra te pedig nyugodj meg, nem lesz semmi baj.

Laci nyitja az ajtót, ahol belebotlik Zsófiba és Sárába.

GÁBOR (Jön ki a vécéről, meglátja Lacit.) Laci!

Rárontana, de Attila lefogja, Zsófi is odarohan, ketten próbálják lecsillapítani.

GÁBOR - Szétverlek!

LACI - Nyugalom, nyugalom...

ZSÓFI - Fejezd már be, Gábor!

LACI - Nem történt semmi sem, tényleg...

Gábor nagy nehezen lecsillapodik.

GÁBOR - Oké, rendben, hagyjatok. (Elengedik, lassan odamegy Lacihoz. Tagoltan az arcába mondja.) Ha még egyszer meglátlak Zsófi közelében, megöllek. Vigyázzál magadra. (Otthagyja, majd mindenkinek) Bocs. Szevasztok.

ATTILA - Szevasz.

ZSÓFI (Lacinak) Teljesen kikészítesz. És Gábort is. Már rémálmaink vannak tőled... Elnézést mindenkitől. Sziasztok.

SÁRA - Sziasztok!

A két lány kimegy. Csönd. Kata nézi a megszégyenült Lacit.

KATA (vigasztalóan) - Nincs semmi baj...

LACI (zavartan) - Persze. Azt hiszem én most megyek. Órám van az egyetemen... Nem soká. Jó próbát! (Kimegy.)

ATTILA - Szevasz, Rózsalovag. Csókolom apáékat! (a többieknek) Oda kell figyelni rá, nagyon tehetséges srác. Még viheti valamire... Na, végre magunkra maradtunk... (Hirtelen ásítás ül ki rá, maga is megrémül, csodálkozik, majd megszédül.) Mi a fene... Elálmosodtam! Jaj. Mi ez? Hűha!... Képtelen vagyok koncentrálni...

FLÓRA - Nem kellett volna annyi whiskyt inni.

ATTILA - Igaz. Nagyon igaz! Viszont most már... Ebben az állapotban... sok a stressz... azt hiszem muszáj ledőlnöm. (Téblábol, mindenen csodálkozik.) Ne haragudjatok. Nagyon szégyenlem, de fizikai síkon, azt hiszem, elveszítettem ezt a mai csatát... Vagy mit... De ti csak gyakoroljatok. Úgy hallottam, rátok fér... Gyakorlás! Mindig gyakorolni kell, Flóra! Nem gyakorolsz eleget, mindig mondom. Pedig a zene, gyakorlás! Kata majd tartja benned a lelket. Bízz meg bennem. Minden jó lesz, ha most rémes is. De azért szeretlek... mindkettőtöket. Én most alszom egy kicsit. Ezen a kanapén, szeretem ezt a kanapét, ez egy zenei kanapé. Ide ledőlök, a hangjegyeim közé. (Leheveredik a kanapéra.) De álmomban is hallom ám, ha nem azt játsszátok... mert megátalkodottan rátok vagyok hangolódva...(Elalszik.)

A lányok furcsállják, feszülten néznek rá, és egymásra. Aztán egyszer csak játszani kezdenek és máris Attila álomképében járunk. A tér elkezd folyékonnyá válni. A kanapé elindul a szobában, Kata a csellóval a másik irányba gurul el. Flóra a levegőbe röppen. Közben különféle emberi és állati alakok és égitestek vonulnak át, így például a Föld és a Hold is találkozik a szoba közepén, és keringeni kezdenek egymás körül. Attila felkel, nézi ezt a körülötte sürgő-forgó világegyetemet.


2. jelenet

Fokozatosan minden és mindenki kivonul a szobából Attila mellől, mindössze Ivi marad benn, kicsit kövérkés, szemüveges, 30-as éveiben járó srác, aki eddig amolyan árnyalakként létezett, majd elkezd rendezkedni, nézegeti a teret. Hirtelen észreveszi Attilát.

IVI (nagy lendületből, nagyon barátságosan) - Hah! Szevasz, szevasz Attila. (Odaszalad, kezet fognak, megöleli.) De jó, hogy megjöttél! Nagyon örülök. Fáradj beljebb. Szóval ez lenne a tér. (Mutatja a szobát.) Itt fogunk játszani, és hát próbálni is.

ATTILA (kicsit bizonytalanul) - Játszani?

IVI - És ugye, amiről beszéltem, főszereped lesz!

ATTILA (csodálkozva) - Főszerepem? Nekem?

IVI - Aha, persze. Huh, várj egy kicsit... (Felveszi a telefonját.) Igen? Szevasz, Gábor, mondjad. (haragosan) Ne csináld már! Ez az első próba és rögtön késel. Jó, jó, haladjál, nem érdekel, siess. (Leteszi.)

ATTILA (Idáig a teret szemlélte.) - Hát azért szép, ez szép...

IVI - Ugye?

ATTILA - Talán kicsit visszhangos...

IVI - Hát igen. De majd valami függönnyel, vagy nem tudom mivel, kicsit így... az akusztikán javítunk.

ATTILA - És mit fogunk próbálni?

IVI - Gyere, ülj le, mindjárt elmondom részletesen. Jönnek a többiek, és mindent elmondok. (Leülnek.) De azt azért muszáj tudnod, hogy a többiek sajnos eléggé amatőrök.

ATTILA - Amatőrök?

IVI - Igen, ráadásul elég bénák.

ATTILA - Bénák?!

IVI - Igen, de ne aggódj...

ATTILA - Egy rossz akusztikájú teremben bénákkal...?! Ne haragudj...

IVI - Majd... majd... (Közben megjelenik Laci a háttérben. Súgva.) Csss. Itt van az egyik, akiről beszéltem. (barátságosan) Szevasz, szia Laci, gyere, fáradj be. Ő itt Attila, ő meg Laci.

LACI - Szevasz, Laci vagyok.

ATTILA (csodálkozva) - Szevasz Laci! (Ivihez) Te beszervezted az öcsémet?

IVI - Neked van egy öcséd?

LACI - Nem vagyok az öccse.

ATTILA - Ne viccelj már! Most adtam kölcsön háromezer forintot.

LACI - Miről beszélsz?

ATTILA - Ne szórakozzál... És miért nem vagy az egyetemen?

IVI - Jól van, gyerekek, döntsétek már el, hogy az öcséd vagy sem.

LACI - Nem vagyok az öccse.

ATTILA - Dehogynem.

IVI (Hangosan nevetni kezd, mint aki érti a tréfát.) - Nagy kópék vagytok, jól van!

ATTILA (Lacinak) - Igazán nem értem, mire jó ez.

LACI - Hagyjál már békén.

ATTILA - Majd otthon számolunk. Hihetetlen! (Ivihez) Szóval mit fogunk játszani?

IVI - Rögtön mondom... (Ákos érkezik, nagy hévvel.) Szevasz Ákos!

ÁKOS - Szevasztok! (Mindenkit alaposan hátba döngöl.)

IVI - Gyere foglalj helyet. Ő az Ákos, ő pedig Attila, ő meg az öccse, Laci.

LACI - Nem vagyok az öccse.

ATTILA - Na most már ebből elegem van! (Felpattan.)

IVI - Attila!

ATTILA - Mi az, hogy nem az öcsém, ezt nem értem, persze hogy az öcsém, csak tudom, hogy az öcsém-e vagy sem!

IVI - Nyugodj meg. Ülj vissza. (Közben Ákos feláll, telefonálni kezd.)

LACI - Ennek ez a mániája, hogy az öccse vagyok.

IVI - Ákos, basszus, tedd már le azt a telefont, próba van, tudod, hogy nem lehet telefonálni. Ülj már vissza a helyedre.

ATTILA - Meg fogom mondani anyáénak, hogy...

IVI (egyre idegesebb) - Fejezzétek már be! Így nem lehet próbálni.

ÁKOS - És mit fogunk játszani?

IVI - Mindjárt mondom, hogy mit fogunk játszani, na!

ATTILA - Nekem igenis ne mondja azt, hogy nem az öcsém!

LACI - De ha egyszer nem vagyok az öcséd!

Gábor érkezik.

IVI (ráordít) - Gábor! Fenébe is! Ilyenkor kell jönni?! Üljél le szépen! (Sorban bemutat mindenkit.) Na, Attila, Laci, Ákos, gyerünk.

GÁBOR (Ráindul Lacira.) -. Laci, megmondtam, hogy ha még egyszer ide jössz...

IVI - Mit csinálsz?! Hagyd békén. (Szétválasztja őket.) Fejezzétek be, üljetek le. Mi van már itt mindenkivel? Ákos a fenébe is, mondtam hogy ne telefonálj. (Nagy nehezen leülteti őket.) Na, akkor most elmondom, hogy mit fogunk játszani. Van ez a felkérés az egyetemtől, amiről beszéltem...

ÁKOS - Az egyetemtől?

IVI - Igen, az egyetemtől. Miért olyan furcsa ez? Egyenesen a rektortól, érted.

LACI - Te találkoztál a rektorral?

IVI - Nem, nem találkoztam a rektorral. A rektorral nem lehet csak úgy találkozni! Üzenték, érted? Telefonon hívtak fel a hivatalból, hogy a vezetés szeretné, hogy ez legyen, úgyhogy el fogunk szépen játszani egy darabot. Ráadásul éppen itt, a Szerb utcában! Az egykori legendás Egyetemi Színpad helyén.

GÁBOR - Itt?

IVI - Jól van, látom, halvány gőzötök sincs a múltról, mintegy. Az a lényeg, hogy régebben, a 80-as, 90-es években volt itt egy amolyan mozgalom... ah, mindegy... majd elmondom egyszer... Az a lényeg, hogy ebben az épületben sok minden történt, amiről már sokan nem is tudnak. De sokan igen! És ez a lényeg, Becsatlakozunk a hagyományba, minthogy mi képviseljük ma a jelent. És átvesszük a múlt fonalát, és beleszőjük a jövőbe, mint ahogy egy érvényes generációnak azt illik. A témaválasztás is méltó lesz. (hatásszünet) Shakespeare.

GÁBOR - Hamlet?

IVI (idegesen) - Nem, nem a Hamlet! Ha Shakespeare, akkor már mindjárt a Hamlet, mi? Nem. Ez egy másik Shakespeare. Szentivánéji álom.

ATTILA - Jaj! Az nagyon nehéz, meg elcsépelt...

IVI - Persze, sokan játszották már, ez igaz, de a mi Szentivánéji álmunk egy egészen más Szentivánéji álom lesz. Az egy egészen csodálatos Szentivánéji álom lesz. Elsősorban a tündérvilágra próbálom helyezni a hangsúlyt, a magasröptű szerelemre, úgyhogy a főszereplő, az egyik főszereplő Oberon lesz, a tündérkirály. És hát mivel igazából én másztam bele ebbe a darabba elég mélyen, lelkileg csakúgy, mint műveltségileg, úgyhogy úgy gondoltam, hogy Oberon szerepét én játszanám.

ATTILA - Ne már, azt mondtad én leszek a főszereplő.

LACI - Magadra osztod a főszerepet?

ÁKOS - Bevállalós...

GÁBOR - És én mit fogok játszani?

IVI - Nyugi-nyugi, mondom tovább, legyetek már türelmesebbek. Attila nyugodj meg, főszerep lesz a tiéd is. Maradjatok már csendben, nem lehet így dolgozni! Tehát a tündérkirály mellett, mint tudjuk, ott van a tündérkirálynő, Titánia. Szóval Titánia szerepét Attilára bíznám.

A többiek röhögnek.

ATTILA (felháborodva) - Mi?! De hát az egy női szerep!

IVI (idegesen) - Most mit röhögtök? Persze, hogy női szerep.

ATTILA - Amikor ott vannak ilyen rendes férfi figurák, mint Lysander, meg Demetrius...

IVI - Lysandert meg Demetriust kihúztam a picsába! Nem érdekelnek. A földi világ most nem érdekes.

ATTILA - Én nem játszok női szerepet! Transzvesztitát akarsz belőlem csinálni az ELTE Rektori Hivatalában?!

IVI - Attila, nyugodj meg.

ATTILA - Ezt nem, ezt nem!

IVI - Gondolj bele: ha valaki el tudja játszani Titániát közülünk, akkor az csak te lehetsz.

ÁKOS - Csak te lehetsz...

A többiek röhögnek.

IVI - Különben is, nézz itt szét, van itt nő? Csak férfiak vannak. Nőkkel nem lehet dolgozni.

ATTILA - Az igaz...

IVI - Shakespeare is tudta, hogy nem lehet a nőkkel dolgozni. Shakespeare színházában is csak férfiak játszottak, ők játszották a női szerepeket is. A királynőket is. Ez nálam is koncepció. Attila, csodálatos Titánia leszel, egészen fantasztikus Titánia.

ATTILA - Jó, végül is azt gondolom, hogy el tudnám játszani...

IVI - Jól van, ez a beszéd!

ATTILA - De ugye paróka nem lesz?

IVI - Hát paróka éppenséggel lesz. De ne ilyen bongyorkás hülyeségre gondolj, ez tetszeni fog. Ott van hátul a jelmez, bekészítettem, vedd fel, hangolódj bele az állapotba...

ATTILA - Jó még gondolkoznom kell, és el kell olvasnom Titánia szövegét is.

IVI - Persze. Semmi gond...

ATTILA (Indul a paraván mögé, de hirtelen megtorpan.) - És a madarak sírása, az őzek patáinak kopogásával a folyó vizében, ahogy tükröződnek az égi vágyak a földi szerelemben, úgy a hangszerekben megszólaló öröklét fájdalma, vagy a haláltól való rettegés, ami egymáshoz tapaszt bennünket, kis életeinket ezen a nagy bolygón, szenvedéllyé kapcsolja össze...

Közben elvonul a paraván mögé öltözni. A többiek döbbenten hallgatják.

IVI - Huh... Na, hát... akkor folytassuk, jó? Szóval srácok, Oberon és Titánia megvan, mondanám a ti szerepeteket.

ÁKOS - Igen?

IVI - Puck.

ÁKOS - Én?

GÁBOR - A Laci?

LACI - Mármint kicsoda?

IVI - Nem, nem. Hanem hogy így ti lennétek Puck.

ÁKOS - Na várjál...

GÁBOR - Három Puck lesz? Akkor ez statiszta-szerep!

IVI (idegesen) - Milyen statiszta-szerep?! Öten vagyunk összesen, Gábor, az mind főszerep! Ne beszélj már hülyeségeket.

GÁBOR - Én nem akarok harmadik Puck lenni.

IVI - Nem leszel harmadik Puck! Puck egy, Puck egy, Puck egy. Mindenki Puck egy.

GÁBOR - És mi lesz a többi szereppel?

IVI - Már mondtam, azokat kihúztam a picsába. Srácok, nyugodjunk meg, minden rendben lesz, majd meglátjátok. Nem fogom magam égetni a rektor előtt, érted! Csak nagyon jót lehet csinálni. Nagyon sok múlik ezen, óriási lehetőség! Valami újat fogunk megalapítani, történelmet csinálunk. Attila, hogy állsz?

ATTILA - Kicsikét még próbálgatom.

IVI - Jó, oké. Csodálatos lesz az egész! És itt lesznek a rektorhelyettesek is. Mintha egy királyi udvarban játszanánk. Ez nem akármi lesz, hogy ők néznek minket, miközben mi afféle nyilvános vallomást teszünk majd a legszemélyesebb érzéseinkről, és ezen keresztül megfogalmazzuk a szerelem misztikumát! Na... Most megnézzük Attilát, hogy hogy néz ki, milyen lesz a jelmeze.

Attila jön (valójában a Juditot játszó színésznő) hosszú hajú, gyönyörű nőként.
A srácok ledöbbenek.

IVI - Azta...

GÁBOR - Bazd meg...

ATTILA - Nem tudom, hogy áll, nektek hogy tetszik?

IVI (Ákosnak) - Ne piszkáld!

ATTILA - Ne nyúlkáljatok már!

LACI - Most már végül is lennék az öcséd...

IVI - Attila! Ez csodálatos. Uhhh. Na jó, figyelj, öltözz vissza, mert így nem tudlak instruálni, teljesen felizgatsz, mindjárt rád mászok.

ATTILA - Oké, csinálok egy gyorsöltözést. (Kimegy, de egy pillanat múlva már jön is visszaöltözve.) Na, akkor megyek, átnézem a szövegemet.

Kimegy, a többiek döbbenten néznek utána.

IVI (kis szünet után) - Hát, ilyen a színház varázsa... Na, jó, szóval rendezzük be a teret. A tér mindenek előtt! Ezt az asztalt vigyétek ki, erre nincs szükség. Nyissad már ki neki az ajtót, haladjatok már! Nem érünk rá itt bohóckodni ennyi ideig. Figyeljetek, itt lesz a trónterem, oké? Ez itt a trón, Oberon és Titánia helye. Ez egy alap. Tőletek pedig akkor azt szeretném... Ákos, bazd meg, az a trón, ne ülj már rá. Te Puck vagy, nem Oberon! Szóval hadd lássam egy kicsit, hogy mozgásban milyen ez a Puck. Gábor te most hova mész? Most hova megy?

GÁBOR - Felveszem a próbaruhámat.

IVI (sértődötten) - Jól van, nem érdekel. Próbaruha!... Egyébként nagyon helyes! Nektek is kéne próbaruha, nem beleizzadni a saját civil cuccodba... Jól van, Gábor. (újra lelkesen) Szóval egy kis mozgást szeretnék kérni. Én beülök ide a trónra, mint Oberon, ugye. És akkor a Puck, tudjátok ez a kis izgága erdei manó, hiperaktív, meg minden... mozgásban, gyerünk, lássuk!

A három Puck elkezd mindenféle idétlen mozgásokat végezni.

IVI - Nagyon jó. Jó lesz, Ákos, csak egy kicsit lazábban. Gábor, ne akrobatikázd szét ezt az egészet! Gyerünk, mozogjatok. Jó, tehát Oberon ül a trónon, Oberon, ugye, a tündérkirály, ott ül a trónon, (közben a srácok lassan eltűnnek a háttérben.), ül egyedül a trónon... Oberon, a ... király.

Fényváltás, begurul egy Hold-golyó Ivi lábaihoz, fölemeli, nézi.

Női vokál hallatszik oldalról, egy női kórus jelenik meg. A megdöbbent Ivi a falhoz szorul. A tündérnők csapata lenyilazza. Összeesik, vonszolja magát a földön.

Füst borítja el a képet, amikor kitisztul, a trónon ül, jelmezben, hatalmas rabláncokkal a székhez kötözve, mellette a győzedelmes Titánia. A tündérek pajkosan és erotikával telten enyelegnek egymással és a Puckokkal.

Füst, majd a szeretkező Oberon és Titánia képét látjuk. Csörög a lánc Oberon meztelen testén. Villám.

Újabb füst önti el őket, majd újra kitisztul a kép: a trónteremben állnak egymással szemben, Titánia terhes.

3. jelenet

JUDIT (szigorúan) - Hazajössz ebédelni, vagy sem?

IVI (bocsánatkérően) - Tudod, hogy próbálnom kell.

JUDIT - Nem én akartam megtartani ezt a gyereket.

IVI - Hidd el, ez most nagyon fontos. Nekem... és nekünk. Ez egy nagyon csodálatos darab lesz, egy nagyszerű darab lesz. Tudod, hogy ez az életem. Egyfajta küldetés, ami nélkül... nem vagyok az, aki... Mindig is... Meg fogja hozni az áttörést, bízz bennem. Nemsoká itt a premier, és utána vége... Majd meglátod... Gyere, nézd meg ezt a képet. (Mutatja neki a színpadképet hátul, amit éppen próbálnak a színészek.) Ahogy Puck, a férfierő megtestesítője, mint egy kis hímivarsejt rohan, örökkön-örökké rohan a nő után.

A háttérben Ákos Puck-ként lassítva fut a másik oldalon egy földgömbbel táncoló Sára felé.

JUDIT - Azt mondtad nem lesznek benne nők.

IVI - Ő nem nő, nem, ő a Laci, csak be van öltözve. És Attila is, aki Titánia szerepét játssza, ő pontosan úgy néz ki, mint te, mármint a figura, rólad mintáztam. Mert ez az egész darab rólad szól, az érzelmeimről, amiket érzek feléd. Nézd meg, ahogy a férfi követi a nőt, keresi a földet, amin ott van az a varázsfű, amit ha belefacsar Titánia szemébe, akkor teljesen elvarázsolja, és eluralja a vágy, egy állati vágy, bármi iránt, ami... de az egész csak azért van, hogy a végén újra Oberoné legyen, az egész csak ezért van... Ez a szerelemek és a vágyak körforgása, ami nagyon hasonlít a bolygók és a holdak mozgására... A harc az egyensúly miatt van... (Észreveszi, hogy a nő már nem figyel rá, a színészekhez szól.) Jó, köszi, elég lesz! Jó, Ákos, gyere egy kicsit. (A többiekhez idegesen.) Rátok most nincs szükségem. Nem érdekeltek, jó? Menjetek ki.  

GÁBOR - Kimegyünk cigizni.

IVI - Jó, menjetek cigizni. Na, figyelj Ákos, jó lesz. Már látom azokat a mozgásokat, amiket kértem, úgyhogy csak annyi lenne még fontos, hogy amikor felemeled Lacit a válladra, akkor azt az érzelmi hatást el kellene érni, hogy a nő...

JUDIT (kifakad) - Én ezt nem csinálom tovább! Hülye vagyok én? Vagy hazajössz most, vagy itt hagylak az egész rohadt színjátszóköröddel együtt! Egyedül vagyok, érted?! És vasárnap van... Minden áldott vasárnap! És a hétköznapok! Nem bírom tovább. Késő éjjelig próbálsz, aztán meg hajnalig a kocsmázás. Tíz éve jársz erre a nyomorult egyetemre, és soha nem lesz vége! Miért nem akarsz felnőni, Ivi?!

IVI - Drágám...

JUDIT - Azt ígérted, hogy még két év... amikor feleségül kértél. Hogy két év! Öt évvel ezelőtt!

IVI - Négy...

JUDIT - Nem érdekel! Nekem már egy évszázad eltelt azóta! Mi vagyok én neked, a cseléded? Az anyád?

IVI - Nem, nem...

JUDIT - A feleséged vagyok, bazd meg, a gyerekeddel a hasában, de te most is ezzel a színésszel beszélsz hülyeségekről, nem is érdekel semmi más. Nem én akartam ezt a kurva gyereket! Mindjárt kiverem magamból, a kurva életbe.

Ivi kikapja Ákos kezéből a műanyag palackot, szembe löttyinti a hisztiző Juditot, aki sikítva a földre veti magát.

ÁKOS (riadtan) - Hülye vagy?! Apám legjobb cefréje!

IVI - Bazd meg, pálinkát hozol a próbára?! Drágám, nem lesz semmi baj! Hívjad már a mentőket! A pálinka belement a szemébe. Normális vagy?! Drágám, gyere, semmi baj nincsen.

ÁKOS (telefonál) - Halló! Ide a Szerb utcába kérnénk egy autót, az egyetemre. Pálinka ment a szemébe. Terhes, és bármikor megindulhat a szülés, vagy... nem tudom... jó-jó... köszi, siessenek.

Kitámogatják a zokogó Juditot.

4. jelenet

Sötét, félhomály. Flóra felriad a kanapén, a szemét dörzsöli, mintha belement volna valami, láthatóan rosszat álmodott.

FLÓRA - Attila... Attila!

Zilált, tétován néz körül. A csaphoz megy támolyog, megmossa az arcát, iszik egy pohár vizet. Hirtelen megfájdul a hasa, összegörnyed, hányingere támad. Kimegy a vécé felé.

Kulcszörgés. Attila jön be a bejárati ajtón, részegen, viháncoló csajok társaságában: Zsófival, Katával és Sárával.

ATTILA - Höhö, majdnem nem találtam be a kulcslyukba!

A lányok nevetnek.

ATTILA - Az az igazság, hogy fogalmam sincs, hogy ti kik vagytok, és miért jöttetek fel a lakásomba... Tudjátok muszáj innom, mert olyan hülye álmaim vannak... És nem ihatok egész nap itthon, nem? Úgyhogy, néha eljárogatok... Körülnézek a környéken... Olykor ki kell beszélnie magát az embernek. Mióta ezen a darabon dolgozom, olyanokat flesselek! Így mondják, nem? Flesselek... Éjt-nappallá téve... muszáj néha...

A hálószobából kilép Rita fekete frakkban és cilinderben.

ATTILA - Nahát, ott egy hatalmas fekete szöcske! Vagyis tücsök. Vagy valami varjúféle... A madarak, jah, igen... Egy fless-madár! Te hogy kerültél ide? Ki vagy te?

A nők kacagása egyre démonikusabb. Rita odajön Attilához, megfogja a kezét, a kanapé fel vezeti.

ATTILA - Na, na, na... Most mi van? Mit akartok velem?

A nők elkezdik simogatni, becézgetni.

ATTILA - Ez jó... ez jó! Köszi. Hűha!

Csuklani kezd. A nők lassan lefektetik a kanapéra, és köré fekszenek. Attila csuklik, majd a többiekkel együtt szép lassan elalszik, és álmában csacsihangon iázik. Közben a vécéből belép Flóra, nézi a nőkkel együtt alvó Attilát. Ivi lép be utána fehér köpenyben.

IVI - Flóra, jöjjön vissza a szobájába.

Elvezeti a láthatóan katatón állapotba került nőt. A kanapé mögül Laci tűnik elő, benyúl a nők kupacába, és kiragadja Zsófit. A száját betapasztva elvonszolja. Az ablakon Gábor mászik be, lopakodik a félhomályban. A kupacnyi nő között Zsófit keresi. Megrángatja Attilát.

GÁBOR - Hol van Zsófi?

ATTILA (félálomból) - Gábor! Mit keresel itt? Már megmondtam neked, hogy nincs itt a Laci. Meg a Zsófi se... Laci... elrabolta. (visszaalszik)

GÁBOR - Baszki...

KATA (közben felébredt, suttogva) - Gábor, majd én segítek neked.

GÁBOR - Hagyjál már!

Ellöki, elviharzik, Kata utána. Laci érkezik Zsófival, nézelődnek, mosolyognak. Észreveszik az alvókat a kanapén.

ZSÓFI - Nézd, az oroszlánok!

LACI - Az oroszlánok!

ZSÓFI - Jaj, de aranyosak! (Odanyúl, simogatja őket.)

Ákos érkezik hatalmas kefével a kezében.

ÁKOS - Hé, hé, nem kéne basztatni azt az oroszlánt, nem a tiéd!

LACI - Nyugi már...

ÁKOS - Most keféltem ki a szőrét, ne cseszd össze! Hé, te nekem ismerős vagy! Jegyed van?

LACI - Mi közöd hozzá?

ÁKOS - Mert ha nincs jegyed, akkor kiváglak innen, oszt annyi, a csajoddal együtt.

Dulakodni kezdenek, Zsófi kiabál, közben belép Gábor, nyomában Katával, ráront a verekedőkre. A dulakodásban mindenkit kiüt valaki, mindannyian a földön terülnek el.  

ATTILA (ébredezik) - Őzek a patakban, az őzek üldözik a guruló holdat... ami begurul az oroszlánok ketrecébe... Jaj... (Nézi a nőket, akikkel együtt hált.) Te ki vagy? Hogy kerülsz ide? És te? Ugye nem történt semmi...? Jaj, megint berúgtam, picsába. Nem hiszem el magam. Ha Flóra megtudja... Flóra! Hol lehet Flóra? Várjatok, milyen évet írunk? Mert 2011-ben még megvolt Flóra, de tudom, hogy később elgurult... (Észre veszi a földön elterült csoportot.) Gábor? Kata? És Laci meg Zsófi? Ugye nem történt semmi? Be kell fejezzem A szerelem harmóniáit... Nagyon fontos, hogy még ma legyek korszerű, és ne holnap, értitek! És olyan istállószagom van... Ugye nem fogja megtudni a Flóra? Flóra! De büdös vagyok...

RITA - Fürdeni szeretne...

SÁRA - Máris. Gyere. Nincs semmi baj, megmosdunk. (Vezeti Attilát a hálószoba felé.)

ATTILA - Juj-juj-juj... (Kimennek.)

Zsófi felriad, látja, hogy Lacival aludt, iszonyodik magától.

ZSÓFI - Istenem, nem hiszem el, hogy ebbe belementem

Észreveszi Gábort Katával, ahogy együtt alszanak. Könnyes szemmel kimegy. Gábor is felriad, látja, hogy Katával feküdt együtt.

GÁBOR - Te mi a szart...?

KATA (szerelmesen) - Gábor... most mi van...?

GÁBOR - Ezt nem...

KATA (kapaszkodik belé) - Megyek veled.

GÁBOR - Húzzál már innen, nem érted meg?! (Kiviharzik.)

KATA - Gábor! (Utánamegy.)

Laci és Ákos közben megölelik egymást álmukban, majd felriadnak, prüszkölnek, iszonyodnak egymástól. Belép Flóra, a haján hegedül. Zsófi, Sára és Kata jönnek harci díszbe öltözve, hozzák a megkötözött Gábort, belökik középre. Lacit és Ákost is megragadják, szintén középre lökik őket. A három fiú a földön kucorogva meglepetten figyelik, mi történik.

ÁKOS (súgva) - Mondtam, hogy nem kéne basztatni a bennszülötteket...

Visszajön a hálóból Rita, ellenségesen figyeli a haján hegedülő Flórát. Majd Attila hangján szólal meg:

RITA - Hmmm, hát ez nem semmi.

A két nő megközelíti egymást, tükörként mozognak egymásnak. Lassú füst szállingózik be, mintha felhők között lennének. Belép Judit énekelve, majd a teljes női kar egy madáralakzattá változik, miközben Attila is előjön a fürdőből, fürdőköpenyben hegedül. A madáralakzat felemelkedik, lebeg a szobában, majd kirepül az ablakon. Hosszan hangzik még utánuk a dal, amit énekelnek.

Ivi lép be, mint Oberon, szövegkönyvvel a kezében, nyomában egy igazi Puck-kal.

PUCK -

Uram, siessünk; ím gyorsan szegik
Az éj sárkányi a föld fellegit;
Im Aurora követje már közelget,
Fényes világa minden kósza lelket
A cinterembe űz; s a kárhozottak
Kik átalút- s folyamsírban nyugodtak,
Mind féregágyba visszamentenek,
Hogy a napfény ne lássa szégyenek,
Mely napvilágról önkint számüzé
S örökre az éj árnyai közé.

IVI

De mi nemesebb szellemek vagyunk,
Mert én a Hajnal kedvesével is
Gyakran vadászva járom a pagonyt,
Míg napkelet kapúja lángot ont,
S tengerre tárva ékes szárnyait,
Arannyá festi zöld hullámait.
Te mindazáltal ne időzz, siess,
Hogy virradatra készen itt lehess.#

Kimennek.

II. FELVONÁS

1. jelenet

Attila jön át a téren, kezében whiskysüveg, támolyog. Laci a kanapén alszik.

ATTILA - Ó, terhes éj! hosszú, unalmas éj!
Rövidülj már; s te, reggel, hozz vigaszt,
Hogy hazatérjek a nap fényinél
Ezektől, kiket köröm úgy riaszt.
S te, ki nem mindig futsz a bú szemétől,
Ó, vonj el, álom, a magam körétől.#

Játszani kezd a zongorán a darabjából.

A kanapé mögül egy tündérlány bújik elő. Táncolni kezdenek a felébredő Lacival. A tánc lényege, hogy Laci küzd a lányért, de vakon tapogatózik a tündérvilágban. A végére a tündér visszaülteti a kanapéra, és eltűnik. Laci ül mereven, mint akit megbabonáztak.

Attila abbahagyja a játékot, az üveg piával a kezében átmegy a kanapéhoz, leül Laci mellé. Sírni kezd.

ATTILA (sírva) - Flóóóra! Elhagyott a Flóra! De most tényleg. Nem tudok aludni. Már nem is álmodok, és dolgozni se tudok... Nesze Lacikám, itt van kétezer forint. (Pénzt ad neki.) Hívjál meg valakit az állatkertbe belőle... Nesze, itt van még egy ötezres is. (Odaadja.) Rakd el... Rakd csak el. Na, de van egy tízezresem is, tessék. (Odaadja.) Add vissza az ötöst. (Elveszi.) Nem, inkább tartsd meg ezt is... (Visszaadja.) És annyit tologattam meg püföltem ezt a zongorát, hogy teljesen elhangolódott. Kénytelen voltam hívni egy zongorahangolót. Valamiből ki kell fizetnem... Add vissza az ötezrest. (Visszaveszi.) Ez nem is lesz elég... Úgy utálom a pénzt, mint a szart. Legszívesebben elégetném az egészet. (Kopognak.) Na, ez már ő lesz.

Ákos lép be, vállán fejszével.

ATTILA - Áhhh, Pintér és társa!

ÁKOS - Így van, Pintér és társa... (Körülnéz, látja a zongorát.) Szóval, ő lenne a páciens?

ATTILA - Igen. Tudja, annyit tologattam, meg püföltem, teljesen le van hangolódva.

ÁKOS - Tudja, a hangszer az olyan, mint a nő. Karban kell tartani (Nevet a saját viccén.) No, lássuk csak. (Megüt egy hangot, a füléhez kap, felsikolt.) Áááááá! (Egy másikat, ugyanúgy.) Úúúúúú! Mit csinált ezzel a hangszerrel?! Teljesen tönkretette!  

ATTILA - Dolgoztam...

ÁKOS - Ezzel rengeteg fájdalmas órám lesz. Akkor neki is állok szerintem. (Keresgél a zsebeiben.) A hangolókulcsot otthon felejtettem... De semmi probléma, itt lakom a közelben. Hívom a csajomat. Nagyon rendes nő, el fogja hozni. Tudja, földrajztanárnő.

ATTILA - Földrajztanárnő?

ÁKOS - Halló! Szia-szia Sári, figyelj, itt vagyok a Szerb utcában, az egyetemmel szemben, tudod, otthon felejtettem a hangolókulcsot... Aha... Jó, siess! Köszi! Pápá! (Hirtelen észreveszi a mereven ülő Lacit, megijed, felsikolt.)

ATTILA - Na! Hja! Hát ő csak az öcsém, Laci. Nem kell tőle félni. Most jól elvan, meditál. Arra gondoltam, hogy ha már úgy sincs mit csinálni, akkor ihatnánk egy kicsit, nem?

ÁKOS - Ó, hát munka közben nem nagyon...

ATTILA - Whisky vagy pálesz?

ÁKOS - Egy whisky meg egy pálesz.

ATTILA - Hozom.

Betámolyog a hálóba, Ákos a mereven ülő Lacit nézi. Jön Attila, kezében imbolygat egy tálca felest. Leülnek a kanapéra, Laci kezébe is adnak poharat, isznak.

ÁKOS - Húh, jó erős!

Megisszák a második kört is.

ATTILA - Na, akkor arra gondoltam, ha már így összemelegedtünk, akkor meg is mutatnám, min dolgozom, jó?

ÁKOS - Ezen a hamis zongorán?

ATTILA - Persze. Annyira jó, hogy ezen is át fog jönni! Figyeljen!

Belekezd, Ákos tiltakozik, sérti a fülét, próbálja kizárni a tudatából.

Kopognak.

Laci felpattan, ajtót nyit. Sára áll kint, egymásra néznek Lacival, lemerevednek.

A szerelem harmóniái futnak a zongorán.

SÁRA (Laci iránti bűvöletéből szól ki, de csak Lacit nézi) - Ákos! A hangolókulcsot hoztam.

Ákos odafordul, tesz egy lépést, de aztán leáll, látja a különös vibrálást a két ember között.

Laci és Sára lassan megfogják egymás kezét. Laci megfordul, elindul a kijárat felé.

Sára visszanéz Ákosra, könny csillog a szemében. Majd Lacival együtt elmennek.

ÁKOS (feleszmél) - Hé, művész úr! Művész úr! (Leállítja a zongorázó Attilát.) Az öccse most lépett meg a barátnőmmel! Vitte magával a hangolókulcsot is.

ATTILA - A földrajztanárnő?

ÁKOS - Igen, azzal!

ATTILA - Az öcsém?

ÁKOS - Az öccse, az a kómás, amelyik itt ült magával. Most meg fogta és elvitte a barátnőmet!

ATTILA - Nem baj, engem is otthagyott a Flóra.

ÁKOS - Az engem nem vigasztal.

ATTILA - Na, igyunk még egyet. Az a biztos.

ÁKOS - A rohadt életbe! Csak nemrég találkoztunk, és most azt hittem végre összejön egy normális nő.

ATTILA - Igyunk, na! Ez elfogyott, de tudom ám, hova dugja előlem a Flóra! Jaj, de hiányzik a kis boszi... Hülye picsa. (Bemászik a zongora alá.) Meg is van. Na, ettől jobban leszünk! A nők... olyanok mint a zongora: ha sokat tologatják meg püfölik őket, akkor lehangolódnak.

ÁKOS - Jaja...

Egy kéz jelenik meg a kanapé mögül, megijednek. Gábor mászik elő, kezében egy üveg vodkával.

ATTILA - Gábor! Te mit keresel itt?! Hogy kerülsz ide?

GÁBOR (átmászik a kanapén) - Sziasztok! Hagytam nektek vodkát! Zsófi... megcsalt.

ATTILA - Na, látom neked se könnyű az élet... Jól összejöttünk.

GÁBOR - Csalódtam a nőkben. Vagy én nem szeretem őket, vagy ők nem szeretnek engem.

ATTILA - Mindenkit nem is lehet szeretni. Te figyelj már, hány éves vagy?

GÁBOR - 20.

ATTILA - Hahaha! Hihetetlen.

GÁBOR - Lemondok a nőkről!

ÁKOS - Akkor marad a politika, meg a foci?

ATTILA - Meg a piálás... Hoppá! Szívni nem akartok?

GÁBOR - Én már szívtam eleget...

ATTILA - Vagyis hülyeséget beszélek. Van nekem ilyen szemcseppem, amfetaminos szemcsepp! Egyenesen Hollandiából. Na meg is van. Akkor nyissátok ki a szemeteket.

Belecsöppent Ákos szemébe.

ÁKOS - ÁÁÁÁÁÁ!!! Bazd meg, ez mar!!!

ATTILA - Az a jó! (Gáboréba is.)

GÁBOR - ÁÁÁÁÁÁÁ!!! A kurva anyját!

ATTILA (A sajátjába is csöppent.) - ÁÁÁÁÁÁ!!!

Gábor és Ákos egymásra néznek, kicsit berévülten.

GÁBOR - Adja magát...

ÁKOS (mosolyog Gáborra) - Na... gyere, feküdj ide. Egészen hasonlítasz a Sárira.

GÁBOR - Hát, te sem vagy rossz fej... így könnyes szemmel.

Befekszik az ölébe, kicsit sírdogál, simogatják egymást, nevetgélnek.

GÁBOR - Elárulom nektek, ha már ilyen jóba lettünk, hogy van egy zenekarom.

ATTILA - Zenekar?

GÁBOR - Egy rákk-zenekar!

ATTILA - Rock-banda?

GÁBOR - Nem rock, hanem rákk! Az a nevünk, hogy Oberontitánia.

ÁKOS - Ezt jól kitaláltad!

GÁBOR - Nem én találtam ki, szerintem faszság. De mindegy. Ez amolyan politikai rákkendroll, ez a műfaj, érted.

ATTILA - Politikai?

GÁBOR - Há' ja!

ATTILA - De milyen politika?

GÁBOR - Posztizé... nemtom. Hazafias, na.

ATTILA - Hazafias?

GÁBOR - Jaja, márciusi ifjak, meg ilyenek, asszem. Mindegy, zúzzuk. Van nekem itt egy gitárom.

Előveszi a kanapé mögül, odaadja Ákosnak.

ÁKOS - Húúú, ez tök jó!

GÁBOR - Vigyázz rá, faterom vette. (Attilának) Kell egy billentyűs.

ATTILA - Én bármit eljátszok! (Már megy is a zongorához.)

GÁBOR - És kell hozzá egy szólista. Kell egy szólista! És... az én vagyok!

ÁKOS (Belecsap a húrokba, megszólal rendesen.) Fasza!

GÁBOR - Király! Mehet a billentyű! Villóznak a fények! Közönség tombol.

A háttérben megjelenik egy vokál-kórus, további zenészek, hegedűvel, csellóval, esetleg ütősök is. Eléneklik a megrockosított Kossuth-nótát. Közben a kép egyre apokaliptikusabb lesz. Sikolyok, lengő zászlók, ágyúlövések, háborús vagy forradalmi hangulat.

Kossuth Lajos azt üzenete

elfogyott a regimentje

Ha még egyszer azt üzeni

mindnyájunknak el kell menni

Éljen a magyar szabadság

Éljen a haza!

Éljen a magyar szabadság

Éljen a haza!

Esik eső karikára

Kossuth Lajos kalapjára

Valahány csepp esik rája

Annyi áldás szálljon rája

Éljen a magyar szabadság

Éljen a haza!

Éljen a magyar szabadság

Éljen a haza!

ÉLJEN A MAGYAR SZABADSÁG

ÉLJEN A HAZA!

Hegyen át, völgyön át,
Tüskön-bokron keresztül,
Berken át, kerten át,
Tűzön-vízen keresztül,
Járok, hol madár se volt,
Sebesebben mint a hold.

Járok, hol madár se volt,
Sebesebben mint a hold.

Boci-boci TARKA

Sefü-lese FARKA

Boci-boci TARKA

Sefü-lese FARKA

Boci-boci-boci-boci TARKA

Sefü-sefü-sefü-lese FARKA

Hegyen át völgyön át

Éljen a haza!

Berken át kerten át

Éljen a haza!

Sebesebben mint a hold

Éljen a haza!

Éljen a magyar szabadság

Ami sose volt

Éljen a magyar szabadság

Ami sose volt

Éljen a magyar szabadság

Ami sose volt

A dal vége felé a színpad közepén fut Gábor, Ákos és Attila is, mintha üldöznék őket. A női kar tagjai körbeveszik őket. Csak a futó fiúk kórusa.

Hegyen át, völgyön át,
Tüskön-bokron keresztül,
Berken át, kerten át,
Tűzön-vízen keresztül,
Járok, hol madár se volt,
Sebesebben mint a hold......

A fiúk összeesnek, lerogynak a padlóra.

2. jelenet

Csönd, sötét, alig beszűrődő kísérteties fények. Távol ajtó csapódik.

ATTILA (óbégatva) - Flóóóóra!!!

ÁKOS - Hagyd már ezt a flórázást-faunázást. Ez az ÁVH börtöne. Mindjárt jönnek és megkínoznak. Tűt szúrnak a körmünk alá.

GÁBOR - Ne bassz! De én nem is akartam ide jönni.

ÁKOS - Mert én akartam, kiscsávó, mi?! Hülyegyerek! Kellett ezt a szart énekelgetni.

GÁBOR - Most mi van má'! Mire vagy olyan nagyra? Te is csapkodtad a húrokat, öcsém.

ATTILA - De most már megint mi van?! Hogy kerülünk az 50-es évekbe?

ÁKOS - Marha, mindig is ott voltunk! Körül kellett volna nézni rendesen, aztán időben megfutni nyugatra. Vagy keletre. Mindegy is. Most már baszhatjuk.

GÁBOR - Nem értem, én csak a csajok miatt kezdtem zenélni, most érted, nem én írtam a szöveget, hanem Kossuth Lajos.

ÁKOS - Hülye vagy. Nem Kossuth írta. Róla szól.

GÁBOR - Mért, szerinted ki írta?

ÁKOS - Mit izgat az, hogy ki írta?! Mindjárt meghalsz, öregem.

GÁBOR - Szeretném tudni, hogy ki miatt halok meg.

ÁKOS - Öregapád miatt, aki nem emigrált az USÁ-ba, amikor megtehette volna.

ATTILA - Srácok, ne már...

ÁKOS (fülel) - Csss. Valaki jön!

Lépteket hallani, fülelnek. Kulcszörgés, nyílik az ajtó.

KATA (suttogva) - Tanár úr!

ATTILA - Kata!

ÁKOS - Mi van? Ki ez?

KATA (beoson) - Jöttem megmenteni a tanár urat.

ATTILA - Mondtam, hogy tegeződünk!

ÁKOS - Hihetetlen. Ezeknek a tanároknak mindenhol vannak kapcsolatai... Nem értem, miért sírnak mindig a fizetésük miatt.

KATA - Mindjárt kiszabadítom. Elrágom a kötelet.

ÁKOS - Hé, és velünk mi lesz?

GÁBOR - Ja, minket is meg kéne menteni! Szabadságharcosok vagyunk mi is.

Kata elrágja a kötelet, és Attilával elindulnak az ajtó felé, már nyitnák ki, de két harci díszben pompázó nőalak útjuk állja.

KATA (azonnal megragadja Attilát) - Szökni próbált, de én elkaptam!

ATTILA - Kata! (A nők visszacipelik a helyére.) Mostantól nem tegeződünk.

ÁKOS - De utálom a nőket!

GÁBOR - Szerintem szexik. Csak kár, hogy ilyen durcásak. Vagy pont ez áll jól nekik?

A Kossuth-nóta klasszikus hangjait halljuk. Nyílik az ajtó, a zenére elegánsan bevonul Laci és Sára kézen fogva, díszes királyi jelmezben, mögöttük papi öltözetben Ivi.

ATTILA - Ez a Laci!

ÁKOS - Meg a Sára!

A pár leül, elhelyezkednek.

LACI (Attiláéknak) - édes Puck; jut még eszedbe,
Midőn leültem egyszer a fokon
S hallék egy cselle hátán hableányt,
Ki olyan édes dallamot lehellt,
Hogy a bősz tenger nyájas lőn dalára,
S több csillag őrülten rohant le, hogy
A hableány zenéjét hallja?#

ATTILA - Jut!

ÁKOS - Jut!

GÁBOR - Kuruc!

ÁKOS - Marha.

Laci szigorúan int, a harcosnők megragadják a fiúkat és a falhoz állítják őket.

ATTILA - Na, ne már, hééé.

ÁKOS - Jut-jut!

GÁBOR - Labanc! Labanc!

ÁKOS - Most már mindegy...

LACI - Azon időben láttam én (te nem),
Repűlni a föld s a hűs hold között
Tegzes Cupídót: biztos célba vőn
Egy vesztaszűzet nyúgat trónusán;

A női kar felhúzza a nyílvesszőit.

Pattant az ívről a szerelmi vessző,
Átfúrni képes százezer szivet:

Kilövik a nyilakat, szíven lövik a fiúkat, akik holtan összeesnek.

De láttam, a tűz-nyíl hogyan aludt ki
A vizenyős hold szűz sugáriban,
S a fejedelmi papnő elhaladt
Szűz gondolattal, szerelem nekűl.

A női kórus kivonul.

Szemmel kisértem az eső nyilat:
Egy kis virágra hullt az nyúgoton,

Sárára néz.

Tejszín előbb, most bíbor sebben ég:
Hivják a lányok "égő szerelemnek",
Hozz ily virágot, hisz mutattam egyszer:
Alvó szemekre csöppenő leve
Nőt, férfit őrjöngő szerelemre gyújt
Az ébren elsőbb látta lény iránt.#

Laci ledől a kanapéra, alszik. Zene.

Sára a halottak között lépked, virágokat helyez el közöttük, majd egy nagy földgömbbel táncol.

A sírokon pici ágacskák kezdenek el kinőni, és folyamatosan cseperednek.

ATTILA - Attila vagyok

és itt vagyok ebben a fában.

Attila vagyok a fában.

A fában vagyok Attila.

Fa vagyok, s itt vagyok Attilában.

Attilában vagyok fa.

Attila-fa vagyok.

Fattila vagyok.

József Attila vagyok.

József Attila-fa vagyok.

rémálom vagyok a szerb utcában

hegedű utcában

eötvös utcában

peterdy utcában

dob utcában

kanapék szaga

lépések zaja

búcsúk zaja

ölelések zaja

zajok zaja

összeillések zaja

Attila-zaj vagyok ebben fában

ÁKOS - Ákos vagyok

és itt vagyok ebben a fában.

Kezdetben voltam én,

aztán lett életem, személyiségem,

erényeim, bűneim és hibáim

ezt is neked köszönhetem

folyton elszédülök

a közeledben

szédület a világ

az nem múlt el

az nem múlt el

ez nem

Aztán megnyugszom, és leszáll a füst.

Imádok álmodni,

de álmomban nem történik semmi.

nincs mit vesztened

nincs mit vesztenem

nincs mit vesztenünk

nincs mit

mindenem itt van ebben a fában

GÁBOR - Gábor vagyok

és itt vagyok ebben a fában.

egy gyermek

csak egy gyermekfa vagyok

ugyanolyan mint az összes többi

semmivel sem vagyok különb a többi fánál.

anya

be vagyok ide zárva, ebbe a fába

szabadságot szeretnék

szabadulni akarok

de nem tudok

anya

itt vagyok ebben a fában

senki sem szabadít ki engem

össze vagyok kuszálva

magamat ölelem körül

3. jelenet

Ivi tapsolni kezd a nézőtérről.

IVI - Ez az! Hát ez az! Nagyon szép volt, megkönnyeztem. Erre gondoltam, nagyjából. Köszönöm szépen, Attila. Jól van, Ákos, köszönöm. Köszönöm, Gábor. Köszönöm Attila, nagyon jó volt. Laci! Laci!!! Ne aludjál már!

ATTILA - Az volt a szerepe...

IVI - Akkor se aludjon!

LACI - Nem aludtam...

IVI - Ülj már le! Ülj le a többiek közé! Famonológod megvan? Famonológ?!

LACI - Az még nincs meg, de...

IVI (nagyon idegesen) - Nem írtad meg?! Mikor fogod megírni? Még meg se írtad, mikor tanulod meg??? Fenébe is, így nem lehet dolgozni! Leégsz majd a rektor előtt! El lehet menni innen máshova is játszani!

ATTILA - Ne bántsd az öcsémet!

ÁKOS - Nem is az öcséd.

IVI (lenyugszik) - Na jó, figyeljetek: jó lesz, nagyon jó lesz ez így. Viszont szeretném, hogy ha ezeknek a famonológoknak egy kicsit jobban a mélyére ásnánk.

ATTILA - Ennél jobban?

IVI - Igen, igen, az érzelmek mélyére kell hatolnunk, és hogy jobban meglegyenek, úgyhogy kicsit még elemezni kellene ezeket a monológokat. Segítségül hívtam egy specialistát, egy pszichológust, aki segít nektek eljutni a dolgok mélyére. Behívom, mert már itt is van, odakint vár. És rendesen viselkedjetek vele, nem bohóckodni hülye módra! (Ajtót nyit, Kata jön be.) Szia-szia! (Megölelgeti az ajtóban.) Gyere erre. Itt vannak a fiúk, ők azok. Mutatkozzatok be.

Bemutatkoznak.

KATA - Ivi biztos elmondta nektek, hogy miért jöttem. Azért jöttem, hogy kielemezzük a monológjaitokat. Ezáltal a személyiségetekben valami fontos mélységet fedezhetünk fel. Volna esetleg egy önként vállalkozó?

ÁKOS - Én! Ákos...

Leülnek két székre egymással szemben. A többiek elrendezkednek, hogy mindent jól lássanak.

KATA - A helyzet az, hogy ez egy kétszemélyes konzultáció, úgyhogy megkérnélek benneteket...

IVI - Igen, igen, na, tűnés kifelé.

KATA - ...hogy fáradjatok ki. Mindenkire sor fog kerülni.

IVI - Ne kelljen kétszer mondani! Gyerünk kifelé. Ez egy komoly dolog.

GÁBOR - Addig elszívunk egy cigit, jó?

IVI - Szívd, de aztán nem eltűnni! Szétestek itt nekem...

Kimennek.

KATA - Ivi, te is.

IVI - Tessék?

KATA - Te is menj ki légyszíves.

IVI - De Kata, tudod, én vagyok a rendező...

KATA - A terápia hatékonysága szempontjából nagyon fontos, hogy kettesben maradhassunk.

ÁKOS - Ez a te érdeked is.

IVI (kényszerűen) - Jó, akkor... odakint leszek... Ha bármi kell...

Kimegy, de látszik rajta, hogy majd felrobban.

Kata leül Ákossal szemben, egymásra mosolyognak.

KATA - Akkor kezdjük. Mielőtt belekezdünk a monológodba, beszélgessünk kicsit az álmaidról, jó? El tudnád mesélni, hogy mit álmodtál tegnap éjjel?

ÁKOS - Hú, hát... van egy visszatérő álmom. Szóval, álmomban zongorahangoló vagyok. Megérkezem, bekopogtatok az ajtón, kinyitják, aztán bemutatkozom, mint Pintér és társa, van nálam egy fejsze, egyébként... eleresztek a nőkről valami ócska poént, aztán leütök egy billentyűt, és összerezzenek, mert nagyon érzékeny vagyok a hamis hangokra... (Kata a lábát simogatja) azután mindig valami furcsaság történik... (Egyre jobban zavarba kerül Kata vonzásától.)

KATA (Ákos combját simogatja) - Szokott lenni valami más hangszer is az álmaidban?

ÁKOS - Talán... a furulya.

KATA - Az szép hangszer. Nem olyan unalmas, mint a vonósok. Hosszú és kemény... és mit is lehet azzal a furulyával...? Lehet...?

ÁKOS - Fújni...

KATA - Fújni! És?

ÁKOS - Ssszíívni...?

KATA - Szívni...

ÁKOS (teljesen felhergeli magát) - És fújni és szívni...

KATA - És fújni és szívni... (Hirtelen abbahagyja az izgatást.)

ÁKOS - És... öööö.

KATA (hidegen) - Jó, akkor... írd be ezeket a hangszereket a monológodba.

Kata jegyzetel a noteszébe, rá sem néz Ákosra.

ÁKOS (elhűlve) - Ennyi?

KATA - Igen, szólhatsz a következőnek.

Ákos kangörccsel küszködve elindul az ajtó felé. Gáborral találkoznak az ajtónyílásban.

ÁKOS - Vigyázz vele, ez egy állat! Kicsinál...

Gábor belép, Ákos kimegy.

4. jelenet

Gábor kicsit félszegen álldogál, közelít.

GÁBOR - Helló!

KATA - Szia, foglalj helyet.

GÁBOR - Köszi.

KATA - Izgulsz?

GÁBOR - Nem.

KATA - Nem is kell. Mondd el nekem, hogy mivel foglalatoskodtál az elmúlt időben?

GÁBOR (hosszú csend) - Csak feküdtem az ágyamban...

KATA - És?

GÁBOR (hosszú csend) - Sírtam.

KATA - Ennyi?

GÁBOR (Egyre inkább katatón állapotba kerül.) - Igen.

KATA (szép hangon, lelkesítően) - Gábor, megbeszéltük, hogy nem leszel ilyen pesszimista. Öt éve vagy itt nálunk, és ahelyett, hogy javulna az állapotod, egyre rosszabb lesz... Miért nem tudsz egy picit pozitívabban gondolkodni? Nézz körül például a természetben. A növények is évről-évre újjászületnek. Bimbót hajtanak, kizöldellnek. Ne csak a múltat sirasd Gábor, hanem tekints bizakodóan a jövőbe! Az élet szép... Van egy meglepetésem a számodra. Vendéged érkezett. És ha megígéred, hogy pozitívabban állsz ezután az élethez, akkor kettesben hagylak vele, jó? (Csönd) Megígéred? Rendben.

Kata az ajtóhoz megy, beengedi Juditot, aki egy plüssmackót szorongat a kezében. Az ajtóban áll, figyeli a mozdulatlan, kiüresedett Gábort. Odalép, leül vele szemben.

JUDIT - Szia Gábor. Eljöttem hozzád, mert beszélnünk kell. Én vagyok az, Zsófi. Nem ismersz meg? Gábor, nézz rám! Nézz rám. Eljöttem, hogy lássalak. Mióta a baleset történt... én nagyon megbántam, hogy így viselkedtem veled. Hoztam ajándékot. (Odaadja a mackót, belenyomja Gábor ölébe.) Hallasz? Drága Gábor, én nem tudok aludni, egy darabig tudtam, még haragudtam is rád, hogy ilyet teszel magaddal, de aztán megértettem, hogy ezt nem te teszed, hanem megtörténik veled. Megtörténik veled, ez az egész... Hallasz? Én vagyok az, Zsófi. Zsófi vagyok, nem ismersz meg?...  Gábor, szólalj meg, mondj valamit. Kérlek.

Zokogni kezd, közben Ivi lép be fehér köpenyben, fejét csóválja, kicsit zavartan téblábol, de nem megy ki, vakarózik, megvárja, míg Judit kisírja magát. Judit elnémul, nézi Gábor mozdulatlan arcát. Lassan feláll, a mackót Gábor ölében hagyja, kimegy.

5. jelenet

Attila nyit be, biccentenek Ivivel.

ATTILA - Hogy van?

IVI (csóválja a fejét, nézi Gábort) Hát...

Attila pénzt ad Ivinek, aki zsebre teszi, biccent, majd kimegy. Attila odalép Gáborhoz, arcon csókolja, és leül vele szemben.

ATTILA - Apa. Apa! Hoztam egy kis kaját, mert gondolom itt azért nem főznek valami jól.

Le vagy fogyva, nem eszel rendesen... Még jó, hogy viszonylag besüt a nap. Szép ez a hely, amúgy. Főleg így tavasszal. Ez a sok zöld. Pesten minden szürke, tudod. Az emberek is. Pedig annyi szín van, és annyi hang! Haj, odakint minden megváltozott. Gondolom, nem nézed az újságot. Jól teszed. Én teljesen össze vagyok zavarodva. De ez nem is fontos. Vannak igazán fontos dolgok az életben, tudod! Nagyon sok minden történt, mióta utoljára itt voltam. Képzeld el, hogy a Laci megnősül! Laci, a nagy nőcsábász most végre megállapodik. És egy nagyon tisztességes lányt vesz feleségül. Egy földrajztanárnőt. Én pedig mindjárt készen leszek a főművemmel, A szerelem harmóniáival, Laci esküvőjén fogom bemutatni. Nagyon szeretném, ha te is ott lennél majd. Ja, és büszke leszel rám: kaptam egy kis állást az egyetemen, a zeneelmélet tanszéken. Igen, tíz évet kellett várjak, mire kihalt valaki, de azért megérte. Az élet ilyen... torlódnak egymásra a generációk. Egyébként... sajnos a Flórával már nem vagyunk együtt. Pontosabban... nem működött. Elhagyott...  Viszont van új barátnőm, Judit. Nagyon kedves lány. Be is szeretném mutatni neked. Judit!

Belép Zsófi, terhesen. Attila odalép hozzá, az apjához vezeti.

ZSÓFI (suttogva) - Ő az?

ATTILA - Igen. Menjünk oda. Adjál neki puszit.

ZSÓFI - Csókolom, Gábor bácsi. (Megpuszilja.)

ATTILA - Most mond el szépen apának, hogyan ismerkedtünk meg.

ZSÓFI - Jaj, az annyira romantikus volt. Képzelje el, az állatkertben voltam, és az oroszlánok ketrecénél hirtelen rám támadt egy ember. (Attilának, szerelmesen) De te ott voltál, és megvédtél, és nem engedted, hogy bántson!

ATTILA - Emlékszel, apa, amikor gyerekek voltunk, és az állatkertbe mentünk, mindig az oroszlánketrec előtt időztünk rengeteget. Meg mindig meséltél a Leó és Fredről, meg a Bruckner Szigfridről... Laci is annyira szerette...

ZSÓFI - Azt annyira szerettem én is gyerekként!

Gábor keze megremeg.

ATTILA - Ja, a bot! A botját kéri. Persze. Már hozom is. (Odaviszi neki a botját.) Hoztunk olvasnivalót is. Találtam a múltkor egy csomó régi könyvet. Szentivánéji álmot. Sőt, megtaláltam a Don Quijoté-s kifestőmet is, amit minden szombaton kellett színezgetnem.

ZSÓFI - Jaj, de édes!

ATTILA - Emlékszel, közben mindig a Mizantrópot mesélted! Nekünk, gyerekeknek! Hahaha! Hát... ez lett belőle. Ja, és hát az az igazság, hogy jön a baba... úgyhogy...

Közben Gábor lassan feláll a székből

ZSÓFI - Hamarosan össze fogunk házasodni.

ATTILA - Hamarosan össze fogunk házasodni a Judittal. Nagy házasságellenes voltam, de... megtörtem. Biztosan megértesz. És hát... Flóra gyerekeit is magunkhoz vettük... mert sajnos Flóra nincs jól... de...

ZSÓFI - De majd jobban lesz!

ATTILA - De majd jobban lesz! Mi most akkor el is búcsúznánk, és... minden jót, apa.

ZSÓFI - Vigyázzon magára, Gábor bácsi.

ATTILA - Szia.

Kimennek. Zene. Gábor lassan totyog a színpad bal oldala felé, egy fénysáv irányába, mintha a halálba tartana. A jelenet végére ér majd ki. Kinyílik egy ajtó, Ivi fehér köpenyben engedi be Flórát, aki öregasszonyként totyog befelé, kezében tartva katéterét. Ivi könyvből olvassa a sorokat, kissé zavartan.

IVI - Légy, minő vagy, kedvesem!
Láss, mikép látsz rendesen.
Diána füve Ámor virágát
Győzze le tüstént, rontsa varázsát.
Ébredj, királyném, szép Titánia!

FLÓRA (csoszogva, rekedten, maga elé meredve, mélyen átélve, könnyes szemmekkel) -

Ó, milyen álmok! kedves Oberon:
Mintha szamárba lettem vón' szerelmes.

De hogy eshetett ez?
Mily undorodva néz most rá szemem!

Jer, királyom; s szállva majd
Fejtsd meg ezt az éji bajt:
Alva hogy juték ide,
E halandók közibe?#

Flóra remegve felemeli kezét, mint aki repülni készül.

Ivi zavartan a hóna alá nyúl, megjátssza, hogy megemeli, repülős hangot ad ki.

Picit totyognak körbe-körbe, mintha repülnének.

A háttérben Attila hegedül fürdőköpenyben, női vokál hangjai. Flóra sír. A zene lehalkul.

ATTILA (mondja-énekli a saját dalát a művéből) -

minden úgy keménykedik

mintha nem bírná az idők oly roppant vasfogát

kihull a hit

kihull az érzelem

kihull a hiány hiánya is

fennmaradunk mint valami maradék túlélés

a pohár falán, lemosható

nem közölhető ami van

Flóra

távolság vagy

közelség vagy

vagy

zaj

zene

harmónia

vagy

5 óra van

idő ide oda

pereg a homokóra

fel-le fordítás

sok

sok

a közös valóság

egymással

idő ide oda

pereg a homokóra

fel-le fordítás

követlek ahogy követni kő se tud

hajított kő

föl-le dobva

valami érzésre visszahullva

nincs idő szeretni

eléggé szeretni nincs idő

ELÉGGÉ szeretni nincs idő

ide oda

homokóra

homlokodra

ráhajlok gondolkodva

ölelések

újra-újra

nagyon kell küzdenem érted

érted

nagyon

kell

küzdenem érted

érted

nagyon kell

kell

nagyon kell

érted

érted

küzdenem érted

időkön

álmokon át

nagyon mindent

érted

tényleg (?)

látod

érzed

mit érzel?

mit érzel?

mit érzel?

Amikor befejezi, Ivi szép lassan kikíséri az öreg Flórát a teremből.

III. FELVONÁS

1. jelenet

Kopognak a jobb oldali ajtón. Rita nyit be balról, mint titkárnő. Átmegy a jobb oldali ajtóhoz. Kinyitja. Ákos lép be fejszével.

ÁKOS - Kezit csókolom!

RITA - Jó napot kívánok.

ÁKOS - Pintér és társa.

RITA - Galambosné... (Mosolyog.) Hát róla lenne szó... (Mutatja a zongorát.) Állítólag elhangolódott, én nem értek hozzá.

Megüt egy billentyűt, Ákosnak fáj.

ÁKOS - Borzalmas...

RITA - Tényleg?

ÁKOS - Szörnyű, igen...

Egymáson marad a tekintetük. Hosszú mély csend...

RITA (megtörve a bűbájt) - Hát igen. Itt lesz ugye a rektorrá avatás...

ÁKOS - Rektorrá avatás?

RITA - Igen, hogyne. Hogy is mondjam... A régi rektor lesz az új rektor, és újra avattatja magát... igen, kicsit furcsa, de érthető. Korszellem, tudja. Jobb ma egy új rektor, mint holnap egy régi... még ha ugyanaz a személy is... (Mutatja a teret, picit zavarban van.) Ide leülhetünk egy kicsit.

Leülnek a kanapéra. Nézik egymást, aztán hirtelen egymásnak esnek, hemperegnek a kanapén.

Judit érkezik, mint másik titkárnő. Meglátja a szerelmeskedőket, felsikolt.

A pár szétrebben.

ÁKOS - Én a...

RITA (szigorúan) Ez nem az, aminek látszik!

ÁKOS - ... a zongorát jöttem hangolni... Kezdem is, jó?

Judit feszülten kimegy, Rita megigazgatja magát, és bohókásan utána.

2. jelenet

Attila nyit be, elegáns fehér öltönyben van.

ATTILA (Ákoshoz) - Sikerült?

ÁKOS - Ja, még neki sem álltam...

Jön Kata a csellóval, Flóra a hegedűvel.

Attila kipróbálja a zongorát.

ATTILA - Ez teljesen rendben van.

ÁKOS - Ez?

ATTILA - Ilyen hangszeren dolgoztam otthon is. Sőt, ez így szól jól. Vétek lenne ezzel bármit is csinálni.

ÁKOS (csodálkozva) - Hagyjuk így?

ATTILA - Persze.

ÁKOS (Furcsállja, de vállat von.) - Jó, akkor én megírom a számlát. (Leül a kanapéra számlát írni.)

ATTILA (provokálón) - Flóra! Hogy van az új barátod?

FLÓRA - Jól, köszönöm.

ATTILA - Úgy hallottam, hogy egész életében egyetlen kortyot sem ivott. Ez igaz? Vagy csak miattam terjedt el ez a pletyka?

FLÓRA (félvállról) - Miért érdekel ez téged?

ATTILA - Nagyon gondoskodó lehet. Biztosan mindig félreteszi az albérleti díjra valót... Nem úgy, mint egyesek... Persze most már nekem is van rendes állásom, mint tudod. Az idők változnak... Nos, akkor kezdjük is el A szerelem harmóniáit...

Éppen belekezdene.

KATA (jelentkezik) - Tanár úr! Kimehetek pisilni?

ATTILA - Jaj, ne! Ezt ne csináljátok. Menjél, ha neked fontosabb a pisilés, mint A szerelem harmóniái, akkor menjél. Istenem... Te meg hova mész?

FLÓRA - Kimegyek cigizni.

ATTILA - Jól van, cigizzél... (A két nő kimegy) Jobb is, ha cigizel... Ah, mindegy. (Legyint, odamegy Ákoshoz, leül a kanapéra) a nők, olyanok mint a zongora: karban kell őket tartani.

ÁKOS - Ja, így van.

ATTILA - Tudnék mesélni.

ÁKOS - Én is.

ATTILA - Rengeteg sztorim van a nőkről, szóval, tudnék mit mesélni magának.

ÁKOS - Inkább ne.

ATTILA - Tudja, sosem gondoltam volna, de úgy látszik... mindig szükségünk van valakire... akit szerethetünk... nem nagyon tudunk egyedül megmaradni.

ÁKOS - Na, az igaz...

ATTILA - Nem megy. Olyan ez, mint a zene. Egyik szólam a másik nélkül, akár egyik világ a másik nélkül, olyan üres... Azt hiszem erről szól a művem is, A szerelem harmóniái. Ez a címe, képzelje. Hülye egy cím, nem? A szerelemről szól... Mit szól hozzá? Bohókás kísérlet arra, hogyan lehet betölteni az űrt. Érti... Magunkon belül... vagy a teremtésben... vagy csak két ember között. De hát, persze nem lehet, sehogy se lehet. (Sóhajt.) Nem volt erre könnyű rájönnöm. Sok nőt elfogyasztottam. Ez is, itt, aki az előbb bejött, a Flóra... ahh... Valamiért, azt hiszem, ő volt az, akivel valahogy más lehetett volna. Vagyis... Igaz, hogy ő rám se hederít, meg igazából, fogalmam sincs róla, kicsoda is valójában... Szeretett-e valaha... Nem tudom... méghogy szerelem! mégis... tudja... ő inspirált eddig a legjobban. Mindenki mással jobb élni, ha érti mire gondolok, rendesebbek, meg minden. De ő inspirál igazán. Máig is... De meg ne mondja neki! Ez titok!

ÁKOS - Persze, persze, értem én. Fel a fejjel!

Jó erősen hátba vágja, Attila majdnem leesik a kanapéról.

3. jelenet

Ivi és Gábor érkezik.

IVI (meglátja Attiláékat) - Attila, basszus, nem öltöztél még át?! Tudod, mennyi ideig tart. Gyerünk, gyerünk, öltözz már át, gyorsan. Ne nézzél, mindjárt kezdődik az avatás, és akkor el kell kezdeni a műsort. Haladjál! (Kituszkolja az ajtón.) Laci? Laci hol van? Ti meg akkor próbáljátok be addig a páros Puck-jelenetet, amíg hívom Lacit. Ákos, gyerünk, mozgasd be magad. Hajrá. (Telefont vesz elő.)

JUDIT (belép) - Elnézést, maguk kicsodák?

IVI - Tessék?

JUDIT - Maguk kicsodák?

IVI - Attila! Miről beszélsz? Jó, hogy ilyen gyorsan átöltöztél...

JUDIT - Bocsánat, itt egy koncert lesz...

IVI - Attila, nem kell ezt...

JUDIT - Nem vagyok Attila.

IVI (idegesen) - Jó, jó, persze, hogy nem vagy Attila.

ATTILA (belép) - Nem találom a jelmezemet. (Döbbenten nézi Juditot.) Laci! Te elloptad a jelmezemet?!

IVI - Laci, bazd meg, nem elég hogy késel, még fölveszed az Attila jelmezét is?! Ne csináld már! Így nem lehet dolgozni.

RITA (belép) - Rektor úr, erre tessék!

JUDIT - Végre, a Rektor úr!

LACI (belép mint Rektor, elengáns öltönyben van) - Jó napot kívánok!

IVI-ATTILA-ÁKOS-GÁBOR (csodálkozva) - Laci!

JUDIT - Nem tudom, hogy kerültek ide, fogalmam sincs kik ezek.

LACI - Ja, én hívtam őket. Favágó szakos egyetemisták. Egy színdarabot fognak előadni. Diversitas delectat! Nos, tehát ez lesz az a terem, ugye? Hát, igen... Nagyobbat nem találtak?

JUDIT - A pénzügyi keret nem tette lehetővé.

LACI - Ah, tempora mutantur et nos mutamur in illis. Nos, igen. Kicsit furcsa az akusztika... Honnan fogok beszélni?

JUDIT - Tessék, itt lesz a pulpitus.

LACI - Jó. Azt hiszem, jó lesz. Jól fognak innen látni engem? Hátul is? Jó lesz... Juditka, drága, egy kávét, hol lehetne meginni?

JUDIT - Tessék, jöjjön velünk, Rektor úr!

LACI (a színjátszókhoz) - Jó próbát! Sok sikert!

Kimennek Judittal és Ritával. A négy srác döbbenten ül.

ÁKOS - Nem mondtad, hogy a rektorrá avatáson játszunk.

GÁBOR - Azt se mondtad, hogy a Laci a rektor.

ATTILA - Az öcsém a rektor?!

GÁBOR - Nincs is öcséd!

IVI - De rektor! (Ezen elgondolkoznak kicsit.) Basszus! Hát ez olyan, mint a Mátyás király!

ATTILA - Mátyás király?

IVI - Hát persze! Tudod, a király beöltözik egyetemistának, és akkor leereszkedik oda, és megnézi, hogy mégis milyen döntéseket kellene hozni onnan fentről. Hogy onnan föntről, a rektori székből milyen döntéseket hozzon, ami az egyetemisták életében is...

Flóra és Kata érkeznek vissza.

KATA - Tanár úr! Mit tetszik ott heverészni, kezdődik a koncert, össze kéne állni.

ATTILA (zavartan, már fogalma sincs arról, ki is ő) - Jó, hát...

Elindul a zongora felé, a többi fiú zavartan nézi őket.

Gábor és Ákos tétován beállnak a helyükre, Ákos, mint gitáros bal oldalra, és Gábor, mint szólóénekes középre.

Ivi felveszi az Oberon-jelmezét, kicsit tanácstalan, de próbál nyugodt maradni.

ATTILA - Huh, hát akkor mindjárt kezdjük...

IVI - Kezdődik...

GÁBOR - És én mit fogok énekelni?

ATTILA (észreveszi Gábort, a fejéhez kap) - Apa! Menj már le a színpadról! Nagyon örülök, hogy eljöttél a bemutatóra, de légyszíves foglalj helyet. Az ott a nézőtér, gyere.

Leülteti a csoszogó, katatón Gábort az első sorba. Zsófi érkezik két kisgyerek kezét fogva.

ZSÓFI - Bocsánat, itt lesz a koncert? Hú, de sokan eljöttek.

Leül Gábor mellé.

ATTILA (magának) - Istenem, vajon megérte ezt a sok évet...? (Nézi az embereket, majd Flórát, mindenki izgatottan vár, feszült csend. Attila lassan feláll a zongora mellől. Nagyon hangosan.) Bárcsak ne írtam volna meg ezt a darabot! Az életemet kellett volna éljem, persze, nem tudtam, hogyan. (Szünetet tart, az egybegyűltek egyre feszültebbek.) Így végül minden hazugság lett... vagy legalábbis téveszme. Volt egyszer egy álmom. Hangszerkészítőkről, akik kivágták az erdőt, hogy hangszereket készíthessenek. Én is így érzem most magam. Kivágtam az életem erdejét, hogy aztán felidézhessem annak hangjait. A már halott erdőét. De ha visszamehetnék az időben, akkor sem tennék mást. Nem tudunk élni az erdőnkben, muszáj elpusztítanunk. (Megtörli a homlokát.) De talán önök mindannyian mégis a boldogságra születtek. Talán én is. Talán így együtt, mi vagyunk az az erdő, és magunkat ültettük a kivágott fák helyébe. És akkor mi más dolgunk lenne, mi más lehetőségünk, mint gyökerezni és lombosodni, és gyökereinkkel, lombjainkkal egymásba kapaszkodni. Nézzék, az ujjaim remegnek. Így nem lehet játszani... Csakhogy máshogy meg nem érdemes...

Attila visszaül, és elkezdi a koncertet. Hegedű, cselló, Ákos gitáron.

A nászindulóval kezd, meglehetősen áthangszerelve. Kinyílik az ajtó, Laci és Sára menyasszony-vőlegényi szerelésben, koszorúslányokkal, Sára kezében földgömbbel, Laci kezében karddal, boldogan bevonulnak.

Ivinek szárnya nő és felemelkedik a levegőbe, átrepül a téren, és magával ragadja Juditot. A zene fokozatosan átvált A szerelem harmóniáiba.

Gábor és Zsófi egymásra ismer, felállnak az első sorban, csókolóznak, a gyerekek átölelik őket. Holdak és bolygók keringenek, hangszerek úsznak a levegőben, melyeknek testéből gyökerek lógnak ki, és láthatóan madarak fészkeltek beléjük. Ivi és Judit a színpad fölött ülnek, kis puttók veszik körül őket, és nézik az emberi világ mozgásait és csókolóznak. Közben a zenészek otthagyják a hangszerekeit, de a zene szól tovább, és mindenki ünnepi táncra kél.

Attila és Flóra a táncoló csoport két oldalán, nézik egymást a többieken keresztül.

Lassan lemegy a fény a többiekről, csak őket látjuk két fénysávban, Attila keze remeg, a zene szól tovább.

Függöny.