Rémálom a Szerb utcában
Színmű 3 felvonásban
A Radikális Szabadidő Színház Oberon hetedik világai című előadásának javított szövegkönyve
A szöveget a szereplők improvizációiból írta: Formanek Csaba
A szövegben nyomokban fellelhető Shakespeare Szentivánéji álom című darabjának részletei
Arany János fordításában.
Minden jog fenntartva!
Szereplők:
ATTILA, zeneszerző, zongorista
FLÓRA, a barátnője, hegedűs
LACI, Attila öccse
KATA, Attila tanítványa, csellista
ZSÓFI, Laci szerelmes belé
GÁBOR, Zsófi barátja
IVI, amatőr színjátszó rendező
JUDIT, a felesége
ÁKOS, zongorahangoló
SÁRA, földrajztanárnő
RITA, titkárnő
PUCK, manó
valamint tündérek, manók és furcsa lények
Játszódik napjainkban, Budapesten, Attiláék albérletében, és különféle álomterekben, a rendezés és a szcenika fantáziájára és lehetőségeire bízva a díszlet átváltozását.
I. FELVONÁS
1. jelenet
Tágas nappali zongorával. Reggel fél hat. Éppen kel fel a Nap, a fények derengenek az ablakon át. Attila járkál fel-alá a félhomályban, kottákat rendezget, közben halljuk A szerelem harmóniái című zeneművét, melyen éppen dolgozik, mintha a fejében futnának a szólamok. Leül a zongorához, bekapcsolódik. Lázasan játszik. Amikor befejezi, egy pillanatra a csendet füleli. Átmegy a baloldali ajtóhoz, bekopog.
ATTILA - Flóra! Ideje kezdeni. (Visszaül a zongorához, magában zsörtölődik.) Nem hiszem el, hogy nem lehet felkelni fél hatkor. Hatkor kell kezdjük a próbát. (Ismét játszani kezd.) Mindig hatkor kell kezdeni.
A bal oldali ajtón, a fények angyali játéka mellett belép Flóra. Attila mintegy áhítattal abbahagyja a játékot, mintha ő idézte volna elő a nőalakot.
FLÓRA (szép fiatal nő, vagy inkább lány, hálóruhában, álmosan) - Mióta vagy fenn?
Unottan kávét készít, és pofákat vág Attila szövege közben.
ATTILA - Nem is aludtam. Furcsákat álmodok mostanában. Szinte le se merek feküdni... A múltkor például egy erdőről álmodtam. Ebben az erdőben egyszer csak favágók jelentek meg, és kivágták az összes fát. Kipusztították az egész erdőt. Az állatok elvesztették az otthonukat, a madarak sírtak, az őzek szorosan egymáshoz bújtak fájdalmukban. És akkor ezek a kérges tenyerű favágók elkezdtek hangszereket faragni a kidöntött fákból. Zongorákat, hegedűket, csellókat. És ezek elkezdtek mind zenélni, ezek a hangszerek. Az egyik szólamban egy patás állat futása lüktetett, míg a másikban egy madár suhanása lebegett, benne volt az egész kiirtott erdő zsongása, és a patás állat odalentről üldözte és kergette a madarat, aki meg közben súrolta a fák hegyét. És ott volt a természet minden apró nesze is ebben játékos fogócskában, ami mind a hangszerekbe költözött, a természet maga és a szerelem valamilyen módon a hangszerekbe költözött, és akkor meghallottam és éreztem, hogy végre összeállt és igazán megszületett bennem: A szerelem harmóniái!
