Feljegyzések májusban
május 31.
"Oly ritka az a szép,
ki képes összezilálni alakját,
majd visszanyerni,
mint víztükör, újból.
Ki ilyet talál: boldog.
A legtöbbje
megállít inkább: "Ez
a kellő távol. Innen
nézz!" És túlvégleges
testükre vággyal hajolni:
a látás
tompaságára vall."
Ez Petri, és elhangzott ma este, kevesen hallották, pedig hangzott még más is. Ilyenek, és még ilyenebbek. Igen jól. Természetesen, egyszerűen, sallang nélkül, ott a jelenben. Engem másodjára ráztak meg például a fenti sorok és mások is. Persze, megint hajnal, az én időm, megrázkódnak bennem az indulatok és hiányok, gondolok mindenre és mindenkire. Egyszerre vagyok a múltban, a jelenben, a jövőben, de kevés az erőm, és nyugtalan vagyok, mert nem tudtam elvégezni ma sem azt, amit legalább szerettem volna. És minél többet végeztem, annál többet kellett volna. A munka élesebbé teszi a látásom, és mint a fogfájás gyötör... És még e kényszeres időutazás. Összeziláltam alakom... Forgatom magamban a döntések éleit, mintha kivághatnám halott részeim, bár lehetne. De bennem élő és holt ölelkezik, és nem tudom, hogy halott halasztja-e az élőt, vagy élő élteti-e a holtat. Vicces kalandok is vannak, folyton, ma is, nem csak gyűlölni, röhögni is lehet az emberfajzaton. Meg csodálni. És néha szeretni. Akár évek, akár percek távlatából is. Mindenki itt kavarog bennem. És senki sem víztükör, s én, nem boldog.
május 30.
Gyakran azt gondolom, hogy "ma" szeretnék lefeküdni időben, mint ahogy például tegnap is így voltam. Aztán mindig leköt valami, amire nem gondoltam, hogy még ennek is, annak is utánanézni, elolvasni, megírni, elküldeni, leellenőrizni, végiggondolni, kitalálni, megszerkeszteni. Hiszen olyan csendes és végtelennek tűnő az éjszaka. Mintha mindenre volna idő. Egyébként régóta képtelen vagyok korán elaludni, mert a szervezetem megszokta ezt az éji időtlenséget. Meg aztán gyakran mindez észrevétlenül 1-2-3-4-stb. doboz sör/pohár bor elfogyasztásával is jár (nem szeretem az üdítőket, éjjel meg kávét-teát inni?!, de hát a dohányzás mellé csak kell valami, nem?), tehát csak azt szeretném mondani, hogy eleve nagyon nehéz az életem, szinte lehetetlen tervezni, ehhez még a hivatalnak packázásai - (pl. pályázatok kiírásának késése, igénytelensége, kafkai követelményei, az eredmények késése, igénytelensége, kafkai következményei) vagy akár árnyéklétemhez ugyancsak idegen egyéb életszerű megfelelések kényszere, és ennek kapcsán említhetném az érdektelenségbe / annak látszatába merült valaha vagy sosem volt pajtásaim-kortársaim és koron innen vagy túli társaim vagy ellenségeim seregét, akik ugyancsak megnehezítik mindennapjaim elvárt vagy el nem várt vagy kifejezetten nem elvárt igényeikkel - tehát a tervezést számomra mindezek cseppet sem könnyítik, holott eleve nehéz az életem az éjszakai kényszerleszállás terepén napról-napra, mondom, gondolom ezt most 3.37-38-39-40, mindjárt 4, jaj, de jó volt ma Lajos vers-színháza (József Attila-Petri), egészen felbuzdított erre a létre (a francba!), meg más létre is (a francba!), sőt, a Létre!
május 23.
Nekem ez az előadás (Oberon világai 8.) a sajátos önvallomásom manapság, avagy leginkább valaha, asszem, tudom, hogy nem vagyok fontos (személy), de mégis, így van ez az élet legbelül.
május 6.
Talált tárgy
I.
Hogy egyáltalán
akkor (most!) ő (is) leírja,
ami mozgolódik (azok után, hogy) (benne)
a munka fázisai (neki) szépen követik a (Tandori-)szöveg tagolását, gondolja (itt).
az első workshop és annak bemutatója a Törlendő segédegyenesek (volt) (akkor)
itt most (ő) bizonyára kellemes kitérőt tehetne a matematikai vonatkozások felé,
csakúgy, mint a nyelvtaniak irányába,
a "segédegyenes" szót már kora gyermekkorában is nagyon szerette
mindig is úgy érezte, hogy az valami fényes dolog,
később szeretettel rajzolgatta azokat a füzeteibe
a művészi szépségről alkotott fogalmait köszönheti nekik (például)
valamint a "segédgondolat"
a végtelenhez képest ugyanis minden véges arányos
erre most tényleg nem kalandozik tovább, gondolja, majd később erre visszatér (lásd 3. rész: A megtisztogatás).
megemlítendő - vagy más helyes kifejezés - személyek
II.
a második részt (erre jut (most)) magában: elnevezi (nem teljesen saját kútfőből fakasztva) Tartózkodási gyakorlatoknak.
1. közelebb lépve a tárgyhoz, a dolog önmagában valósága
2. nyugtalanító
3. ha magában biztos pontot találna,
4. kiforgatná a világot a sarkaiból
5. nehéz teher
6. lenne (neki)
7. talált társak vitorláiban a szél
8. a Soroksárit derékszögben metsző Vágóhíd utca sarkán lévő kocsmában
- ezúttal - kevesebb időt tartózkodik
többet szélmalomharcaiban
9. emlékeiben él, hogy társa fogja a fejét a mosdóban
(vinyak hatása) + pénzügyi bizonytalanságok
10. kénytelen kölcsönhöz folyamodni
11. szívesen megszámolta (volna) a "nem tudom" kifejezés elhangzásait, de egyelőre (vagyis most) (ő) bizonyos benne, hogy véges (számú) eredményt kapott (volna) (lásd 12.pont)
12. ami megfelel arányérzékének - részegesen is, józanon is (hogy jön ez ide!)
13. a Soroksárin nem találja a tengert
14. a Nemzeti Színház épülete unalmasan ásít az univerzum pofájába
15. késztetést érez arra, hogy valakit (mindenkit?) seggbe rúgjon
16. őt is seggbe kéne rúgni.
17. de nem rúgják.
18. a seggberúgó hiánya
19. végtelen belső keringések a reménytelenség tengelyében, kineveti
20. sorra veszi a legénységet - belső képei gazdagítása végett (lásd 21. ponttól lefelé)
A KÖVETKEZŐ SZAKASZ ÁTUGORHATÓ --->
21. Bánya: (belső kép titkosítva) t.z.s k.v.k.t l.p.t.l . k.z.nb.
22. Kati: (belső kép titkosítva) .z .rb.ck.s.rb.l . l.tj. m.g l.gh.m.r.bb .m. j.n (de mi j.n? lásd valahol fentebb (vagy lentebb))
23. Czapi: (belső kép titkosítva) v.t.rl.t f.sz.t . k.k .gr.
24. Gabi: (belső kép titkosítva) .gy zs.bk.nd.ny. t.ng.rt .r.z
25. Julcsi: (belső kép titkosítva) b.ls. k.p h..ny., sz.b.d v.gy.rt.k.k, sz.r.n.n.k
26. Móni: (belső kép titkosítva) sz.r.n.n.k n.m.s.g.
27. Detti: (belső kép titkosítva) .t.z.s .l.mk.v.t.lb.n
28. Brigi: (belső kép titkosítva) h.j.t.r.s, v.r.g.t sz.l . s.h.j
29. Lili: (belső kép titkosítva) t.ng.rm.lyi k.r.llsz.g.t kr.st.ly.s f.nyt.r.s..
----> IDÁIG UGORHATÓ, AMI MOST JÖN, FONTOS:
30. nem kap (lekváros omlettet) (nem is kér)
31. egyedül (de mégsem egyedül)
32. idegesítik a belsőségek
33. otthontalansági gyakorlatok, álmában csönget egy picit
34. megtalálja a tárgyát (a könyv!) tetszik neki sárgasága. a sárga színről később (lásd később)
35. kívül-belül leselkedik
36. unalom
37. az éjszakai busz suhanása, nem gondolkodik a színházról
38. (a színházról) gondolkodik, tehát van (ő) (vagy a színház?!)
40. nem színház
41. csalódott (az emberekben)
42. sokat iszik, hogy konzerválja az érzéseket
43. az egyetlen lehetséges létezése felé tesz lépéseket, ami - végső soron - megnyugtatja
44. a munkába be kell vonni az elemeket (bevonja)
45. "oh, dolce far niente!"
46. egy emlékekkel teli üres bőrönd
47. a színész abból él, aki, gondolja (most, utólag)
48. nem ír több bejegyzést
49. még egy bejegyzés: ki a színész?
50. visszaemlékezik bizonytalanságára (bizalmatlanságára?) az egésszel szemben
51. nem gondol bele túlságosan a múltba, a jövőre gondol, a múlt úgyis jön vele (most)
52. "megőrizzük,mint rég leégett erdők virágporát a tómeder iszapja"
53. stb.
III.
Ha lesz időm, (ha lesz ideje)
ha később visszagondolhatok (ha később visszagondolhat)
és társaimmal újra nekifuthatok (és társaival újra nekifuthat)
...
ez már a harmadik rész
(lásd harmadik rész)
itt most
belelépek (belelép)
megtalálom (megtalál)
május 1.
„Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja,
nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti.”
Lao-ce
május 31.
"Oly ritka az a szép,
ki képes összezilálni alakját,
majd visszanyerni,
mint víztükör, újból.
Ki ilyet talál: boldog.
A legtöbbje
megállít inkább: "Ez
a kellő távol. Innen
nézz!" És túlvégleges
testükre vággyal hajolni:
a látás
tompaságára vall."
Ez Petri, és elhangzott ma este, kevesen hallották, pedig hangzott még más is. Ilyenek, és még ilyenebbek. Igen jól. Természetesen, egyszerűen, sallang nélkül, ott a jelenben. Engem másodjára ráztak meg például a fenti sorok és mások is. Persze, megint hajnal, az én időm, megrázkódnak bennem az indulatok és hiányok, gondolok mindenre és mindenkire. Egyszerre vagyok a múltban, a jelenben, a jövőben, de kevés az erőm, és nyugtalan vagyok, mert nem tudtam elvégezni ma sem azt, amit legalább szerettem volna. És minél többet végeztem, annál többet kellett volna. A munka élesebbé teszi a látásom, és mint a fogfájás gyötör... És még e kényszeres időutazás. Összeziláltam alakom... Forgatom magamban a döntések éleit, mintha kivághatnám halott részeim, bár lehetne. De bennem élő és holt ölelkezik, és nem tudom, hogy halott halasztja-e az élőt, vagy élő élteti-e a holtat. Vicces kalandok is vannak, folyton, ma is, nem csak gyűlölni, röhögni is lehet az emberfajzaton. Meg csodálni. És néha szeretni. Akár évek, akár percek távlatából is. Mindenki itt kavarog bennem. És senki sem víztükör, s én, nem boldog.
május 30.
Gyakran azt gondolom, hogy "ma" szeretnék lefeküdni időben, mint ahogy például tegnap is így voltam. Aztán mindig leköt valami, amire nem gondoltam, hogy még ennek is, annak is utánanézni, elolvasni, megírni, elküldeni, leellenőrizni, végiggondolni, kitalálni, megszerkeszteni. Hiszen olyan csendes és végtelennek tűnő az éjszaka. Mintha mindenre volna idő. Egyébként régóta képtelen vagyok korán elaludni, mert a szervezetem megszokta ezt az éji időtlenséget. Meg aztán gyakran mindez észrevétlenül 1-2-3-4-stb. doboz sör/pohár bor elfogyasztásával is jár (nem szeretem az üdítőket, éjjel meg kávét-teát inni?!, de hát a dohányzás mellé csak kell valami, nem?), tehát csak azt szeretném mondani, hogy eleve nagyon nehéz az életem, szinte lehetetlen tervezni, ehhez még a hivatalnak packázásai - (pl. pályázatok kiírásának késése, igénytelensége, kafkai követelményei, az eredmények késése, igénytelensége, kafkai következményei) vagy akár árnyéklétemhez ugyancsak idegen egyéb életszerű megfelelések kényszere, és ennek kapcsán említhetném az érdektelenségbe / annak látszatába merült valaha vagy sosem volt pajtásaim-kortársaim és koron innen vagy túli társaim vagy ellenségeim seregét, akik ugyancsak megnehezítik mindennapjaim elvárt vagy el nem várt vagy kifejezetten nem elvárt igényeikkel - tehát a tervezést számomra mindezek cseppet sem könnyítik, holott eleve nehéz az életem az éjszakai kényszerleszállás terepén napról-napra, mondom, gondolom ezt most 3.37-38-39-40, mindjárt 4, jaj, de jó volt ma Lajos vers-színháza (József Attila-Petri), egészen felbuzdított erre a létre (a francba!), meg más létre is (a francba!), sőt, a Létre!
május 23.
Nekem ez az előadás (Oberon világai 8.) a sajátos önvallomásom manapság, avagy leginkább valaha, asszem, tudom, hogy nem vagyok fontos (személy), de mégis, így van ez az élet legbelül.
május 6.
Talált tárgy
I.
Hogy egyáltalán
akkor (most!) ő (is) leírja,
ami mozgolódik (azok után, hogy) (benne)
a munka fázisai (neki) szépen követik a (Tandori-)szöveg tagolását, gondolja (itt).
az első workshop és annak bemutatója a Törlendő segédegyenesek (volt) (akkor)
itt most (ő) bizonyára kellemes kitérőt tehetne a matematikai vonatkozások felé,
csakúgy, mint a nyelvtaniak irányába,
a "segédegyenes" szót már kora gyermekkorában is nagyon szerette
mindig is úgy érezte, hogy az valami fényes dolog,
később szeretettel rajzolgatta azokat a füzeteibe
a művészi szépségről alkotott fogalmait köszönheti nekik (például)
valamint a "segédgondolat"
a végtelenhez képest ugyanis minden véges arányos
erre most tényleg nem kalandozik tovább, gondolja, majd később erre visszatér (lásd 3. rész: A megtisztogatás).
megemlítendő - vagy más helyes kifejezés - személyek
II.
a második részt (erre jut (most)) magában: elnevezi (nem teljesen saját kútfőből fakasztva) Tartózkodási gyakorlatoknak.
1. közelebb lépve a tárgyhoz, a dolog önmagában valósága
2. nyugtalanító
3. ha magában biztos pontot találna,
4. kiforgatná a világot a sarkaiból
5. nehéz teher
6. lenne (neki)
7. talált társak vitorláiban a szél
8. a Soroksárit derékszögben metsző Vágóhíd utca sarkán lévő kocsmában
- ezúttal - kevesebb időt tartózkodik
többet szélmalomharcaiban
9. emlékeiben él, hogy társa fogja a fejét a mosdóban
(vinyak hatása) + pénzügyi bizonytalanságok
10. kénytelen kölcsönhöz folyamodni
11. szívesen megszámolta (volna) a "nem tudom" kifejezés elhangzásait, de egyelőre (vagyis most) (ő) bizonyos benne, hogy véges (számú) eredményt kapott (volna) (lásd 12.pont)
12. ami megfelel arányérzékének - részegesen is, józanon is (hogy jön ez ide!)
13. a Soroksárin nem találja a tengert
14. a Nemzeti Színház épülete unalmasan ásít az univerzum pofájába
15. késztetést érez arra, hogy valakit (mindenkit?) seggbe rúgjon
16. őt is seggbe kéne rúgni.
17. de nem rúgják.
18. a seggberúgó hiánya
19. végtelen belső keringések a reménytelenség tengelyében, kineveti
20. sorra veszi a legénységet - belső képei gazdagítása végett (lásd 21. ponttól lefelé)
A KÖVETKEZŐ SZAKASZ ÁTUGORHATÓ --->
21. Bánya: (belső kép titkosítva) t.z.s k.v.k.t l.p.t.l . k.z.nb.
22. Kati: (belső kép titkosítva) .z .rb.ck.s.rb.l . l.tj. m.g l.gh.m.r.bb .m. j.n (de mi j.n? lásd valahol fentebb (vagy lentebb))
23. Czapi: (belső kép titkosítva) v.t.rl.t f.sz.t . k.k .gr.
24. Gabi: (belső kép titkosítva) .gy zs.bk.nd.ny. t.ng.rt .r.z
25. Julcsi: (belső kép titkosítva) b.ls. k.p h..ny., sz.b.d v.gy.rt.k.k, sz.r.n.n.k
26. Móni: (belső kép titkosítva) sz.r.n.n.k n.m.s.g.
27. Detti: (belső kép titkosítva) .t.z.s .l.mk.v.t.lb.n
28. Brigi: (belső kép titkosítva) h.j.t.r.s, v.r.g.t sz.l . s.h.j
29. Lili: (belső kép titkosítva) t.ng.rm.lyi k.r.llsz.g.t kr.st.ly.s f.nyt.r.s..
----> IDÁIG UGORHATÓ, AMI MOST JÖN, FONTOS:
30. nem kap (lekváros omlettet) (nem is kér)
31. egyedül (de mégsem egyedül)
32. idegesítik a belsőségek
33. otthontalansági gyakorlatok, álmában csönget egy picit
34. megtalálja a tárgyát (a könyv!) tetszik neki sárgasága. a sárga színről később (lásd később)
35. kívül-belül leselkedik
36. unalom
37. az éjszakai busz suhanása, nem gondolkodik a színházról
38. (a színházról) gondolkodik, tehát van (ő) (vagy a színház?!)
40. nem színház
41. csalódott (az emberekben)
42. sokat iszik, hogy konzerválja az érzéseket
43. az egyetlen lehetséges létezése felé tesz lépéseket, ami - végső soron - megnyugtatja
44. a munkába be kell vonni az elemeket (bevonja)
45. "oh, dolce far niente!"
46. egy emlékekkel teli üres bőrönd
47. a színész abból él, aki, gondolja (most, utólag)
48. nem ír több bejegyzést
49. még egy bejegyzés: ki a színész?
50. visszaemlékezik bizonytalanságára (bizalmatlanságára?) az egésszel szemben
51. nem gondol bele túlságosan a múltba, a jövőre gondol, a múlt úgyis jön vele (most)
52. "megőrizzük,mint rég leégett erdők virágporát a tómeder iszapja"
53. stb.
III.
Ha lesz időm, (ha lesz ideje)
ha később visszagondolhatok (ha később visszagondolhat)
és társaimmal újra nekifuthatok (és társaival újra nekifuthat)
...
ez már a harmadik rész
(lásd harmadik rész)
itt most
belelépek (belelép)
megtalálom (megtalál)
május 1.
„Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja,
nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti.”
Lao-ce
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése