Részlet a Prospero könyvtára című darabból

Shakespeare művének, a Viharnak az előtörténetét feldolgozó 8 jelenetes darabom 2011. november 10-én kerül bemutatásra, az ELTE Egyetemi Könyvtár 450 éves Jubileumi Ünnepségén a Radikális Szabadidő Színház előadásban. Az alább részlet a 2. jelenetből van.

ANTONIO - A védelemnek ára van.

PROSPERO - A szolgaságnak van ára.

Az üzlet, amit kötni kívánsz

nem kedvező.

Nem egyezkedem.

Ha Nápoly védeni kívánja Itáliát,

védi majd, mint saját fajtáját,

házasság és adók nélkül is.

A többi csupán számítás, ravaszkodás,

és hatalmi politika.

ANTONIO - Rosszul ítéled meg a helyzetet.

Hónapokba telt, míg Alonsót

az alkura rábírtam.

A tárgyalásokon, ahol téged képviseltelek.

PROSPERO - De a döntések joga és súlya

akkor is az enyém!

ANTONIO (dühösen) - Mit látsz te innen a könyvtáradból?!

Magadat a könyvek közé temeted,

míg odakint dübörög az élő történelem,

és követeli a jó lépéseket.

Míg te ideáid ápolgatod,

halott betűket és jeleket vélsz valóságnak,

ábrándozol, mint a mihaszna költők.

Én látom az emberek igazi félelmeit,

a világ gyakorlati arcát,

s minden azt mondja,

egyedül nem megy tovább.

Szövetségre kell lépnünk!

PROSPERO - Mondod te,

de Milánó hercege én vagyok,

és addig nem lesz szövetség,

míg a törvényt én hozom.

ANTONIO - Törvényt!

Te vagy a törvényhozó, aki

Leveleimre nem válaszolsz,

az érveket legyintéssel elűzöd,

a nehezen megküzdött kompromisszumot

önkényesen aláásod?

Fogadd meg testvéri szavamat:

add a lányod Sebastian-nak,

úgy, ahogy az ígéretet

kettőnk nevében megtettem.

Ne lássa Nápoly és a világ

városunkban a testvérviszályt.

PROSPERO - Elég volt.

Döntésem végleges.

Hívd be őket, és közlöm velük magam.

ANTONIO - Még ebédelnek.

A hír olyan botrányt kavar,

amit nem látott még Milánó...

PROSPERO - A galérián megtalálsz

Könyveim között.